Amíg a győri kalandok folytatódnak, ismét egy örömteli magyar korty - utólagosan is elnézést attól, aki elől levadásztam az utolsó literes üveg Fekete Korsót a Rákóczi úti sörszaküzletból! Ismét egy magyar sörfőzde, jelen esetben a békésszentandrási Agro-Flott, ahol szerencsére nem terméket, hanem sört állítanak elő. Náluk készül a föld alatt már híres-nevezetes Black Rose és szőke párja, a Gold Rose is, melyek beszerezhetetlenségük ellenére is jónéhány kóstolási jelentést ihlettek. Vonatkoztassunk el az ország gazdasági helyzetétől, vagyis hogy ki-ki lehetősége szerint támogassa a magyar vállalkozásokat, őszintén szólva ócska sörökkel eszem ágában sem lenne fenyíteni magam.

Ám a Fekete Korsó jó sör! Tele van ízzel, illattal, melyből a főzet erejét (7%) meghazudtoló tempóban pusztíthatunk, miközben szemeinket a kissé béna címkén, vagy ujjainkat a kemény üveg bizalmat ébresztő felületén pihentethetjük. A külső megjelenés, ha már...nos, kár szépíteni, egészen bumfordi, de valójában ez benne a jó: a sör üzenete annyi, hogy itt nem a külsőségek számítanak (és éppen ezért nem is kell efféle hívságokat megfizetnünk), hanem a tartalom. Ha valamilyen életérzést sugall is a kilencvenes évek óvatos semmitmondóságát idéző dizájn, hát az leginkább a jóféle főzdevadászat egyszerű örömeiről szól! (esetleg azokról a zenekarnevekről, amik úgy kezdődnek, hogy Black akármi, ilyen névválasztással ugyanis nehéz melléfogni - ismét elnézést, ezúttal a zenei kitérőért)

A kóstolásról szólva, először is egy fekete pont sajnos jár a felhasznált meritózért (ami egy cukor-jellegű adalékanyag), aminek semmi keresnivalója a sörben, ugyanis általában nem örvendezünk az adalékanyagoknak, másrészt azért, mert a Fekete Korsó jobb sör lenne kevésbé édesen. Öröm persze a pörkölt maláta kávés dominanciája, a szép halványbarna hab és összetéveszthetetlen "kézműves" stílusa, ami ugyan nem tökéletes, de nagyon is szerethető.

Remélem sikerül még hasonló, rejtőzködő sörremekekkel találkoznom - olyasféle küldetésnek tetszik ez ugyanis, mint a régi, érdemtelenül feledésbe merült magyar zenék felkutatása, aminél a pénz, vagy a technika semmit sem számít. Ja és apropó, mikor lesz már olyan Budapesten, hogy összmagyar kisfőzdés sörfesztivál, vagy vásár, ilyesmi?