júl
29

 

A korábbi, mérsékelten sikeres négykezes útiblog reinkarnációjaként ezennel megnyitom a rebelka blogot, mely egy újabb cseh kaland elbeszélését és fogyó életem növekvő bölcsességét kívánja elregélni kiscsaládomnak, illetve mostani és jövőbeli ismerőseimnek.

Idén nyáron nem Prága vendégszeretét fogom élvezni, hanem a vidéki vadregényes tájakét; az úticél a Kelet csöpp oázisa, Dobruška. Egy hónap leforgása alatt a dobruškai táborban majd kiokosítanak cseh nyelvből, kultúrából és országismeretből - ez a kiküldetés hivatalos célja és reményeim szerint a világ minden tájáról idesereglő népek kiváló polgáraival ismerkedhetek meg. A kedves olvasó ezen a ponton, ha jól sejtem, gyanakodva kezd pislogni, hogy vajon hol marad a Cseh Köztársaság hírnevét öregbítő sör, az ízletes hagyományos étkek és a mulatság...nos, ha a programok után elpilledve megszomjazok, ígérem, nem kofolát fogok magányosan kortyolni és a blognak sírdogálni. Ilyen is biztos előfordul majd, de mivel regényből is a kalandosabb, bohóbb hangvételűeket kedvelem, igyekszem a legtöbbet kihozni a valóságból!

És hogy legyen miről beszámolni már az első bejegyzés alkalmával is, pillanatnyilag készülődés, szervezkedés, búcsúzkodás és ama utolsó simítások zajlanak. Holnap, még mielőtt a nap felkel, én már egy vonaton fogok suhanni Prága felé, ahol egy éjszaka erejéig maradok csak, majd másnap folytatom utamat sokadmagammal Dobruška városába.

Sokszor jártam már Prágában, de ez lesz az első alkalom, hogy egyedül veszem a nyakamba a várost, mert az ottani cimborák közül épp senki sem ér majd rám....ha!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem bánom, sőt beterveztem egy kis sétát valamelyik Bata boltba (bajnok minőségű cipőik vannak), és egy dologtalan estét az egyik legkedvesebb kocsmámba, a Kilőtt szemhez címzettbe (állítólag zenés mulatság lesz). Ezt a helyet úgy tessék elképzelni, hogy afféle underground hely sok érdekes arccal, ismertebb alternatív figurákkal, és kissé lefeslett huszita stílusú berendezéssel. (Nevét bátortalankodom ideírni, mert felér egy négy-öt sörre kalibrált nyelvtörővel: U vystřelenýho oka) Nem mellesleg egész jó csapolt pilzenit szolgálnak fel, remek a konyha, és rokonszenveznek a magyarsággal is. Hogy miért Kilőtt szem? Nos, ez egy kedves cseh történelmi kultúrfalat: a hely ugyanis Jan Žižka, nagy huszita vezér nevét viselő hegy lábánál található és Žižkáról annyit kell tudni, hogy már gyermekkorában fél szemére megvakult, ám "Raby várának ostromlása közben, nyíllövés következtében másik szemén is" (Wikipédia). Ennyi volna a kissé ízléstelen névválasztás eredete...

A másik újítás az eddigi csehországi kiruccanásokhoz képest, hogy most először szálláshelyen hajtom álomra fejemet, egész pontosan egy hosztelben. Kíváncsi vagyok, mennyit is sikerül majd ott aludnom a népektől, de ha keveset, azt se bánom - igaz, most mindezért a mutatványért nemhogy egy fillért nem kapok, hanem pont, hogy én fizetek (jövőbeli ismerőseimnek kiegészítés, hogy mesterségem címere hostel recepciós).

Előre nem szeretnék semmit elképzelni, vagy megfogadni...volt pár tervem, például hogy kiolvasom a Svejket, vagy hogy magas szintre hozom fel magam cseh nyelvből, de ha nem is teljes kudarc, azért kicsit elégedetlen vagyok (Svejk: második kötetnél tartok, cseh nyelv: nem adnának el két velkopopovicei kecskéért a Kilőtt szemben, de semmi bravúros mássalhangzó-zsonglőrködés). Mindegy, ha ebből a fertelmes megfázásból felépülök maholnap, és rendben mennek a dolgok (gondolva itt például a telekommunikációs háttérre), akkor kedélyes posztok várhatóak...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rebelka.blog.hu/api/trackback/id/tr261276001

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.