Újabb Uneszkó-gyöngyszemmel gazdagodtam tegnap, mikoris Litomyšlben jártunk, kastélynézőben főleg, de előtte beugrottunk még Lamberkbe is, ahol csipkét készítenek.

No, de vissza Litomyšl városába: Isten óvjon a népszerű turistahelyektől, ám meg kell hagyni, ahol ennyi kastély van (magára valamit is adó cseh városnak kell, hogy legyen), ott tudják, hogy is kell a kastély műfaját űzni. Közép-európai reneszánsz alapok, kicsiny privátszínház, émelyítő burzsujkodás, illetve személy szerint egy kis Veszedelmes viszonyok-beütés.

A belvárosból leginkább a méretes főteret róttuk, túl sok szabadidő híján mélyebbre nem szántottunk (Smetana-nézőben sem jártunk). Műintézményt is láttunk, (kocsma)humoros felirarokkal, remek tizeskével, szokatlan női mosdó-etikettel (nem a kulcsot kell a csapos hölgytől kérni, hanem a kilincset - zseniális). Kuncogtam kraján-pajtásaimon, akik vizet próbáltak rendelni, és majdnem sikítottak, hogy nincs szénsavmentes. Megtaláltuk a Lájos Bács törzsasztalának állított emléktáblácskát, legyen akárki is Lajos bácsi. Mellesleg a tegnapi szófukar bejegyzés képanyaga is innen való, és most gondolok bele, hogy Magyarszkóban is elég menő névválasztás a Fekete Sas...

Helyes város ez a Litomyšl; lakosainak számát tekintve nincs nagy különbség Dobruškával összehasonlítva, azonban utóbbiba nem szorult valami sok élet.

Láttunk kiállított fatönköt, izgalmasan graffitizett falat egy keskeny utcácskában, jó lenne ide visszatérni egy szép napon.

A vasárnap kínzással indult, Olimpiáda volt, ahol sajnos nem volt sörivó verseny, hanem inkább ez a Makk Marcis erőfitogtatás ment: ugrabugra, és játékos feladatok a cseh nyelvvel. Mivel csapattársaim nyugdíjasok és kórosan elhízott krajánok voltak, így jó sokat bohóckodtam fizikumommal...

A büntető jellegű ebéd után magamba szállott délutánt tartottam, megérdemelten, majdnem imádtam (a prezentációhoz gondoltam volna anyagot gyűjteni, ám a WIFI ehhez túl fonnyadt volt). Leballagtam az U F.L. Věkuba vacsorára (a színvonal jó, épp eléggé orvosolja a menza ejtette sebeket), talán újra visszazökkenek a közösségi viselkedésformákba.

Más egyéb: ahogy virágba borult az első nemzetközi románc (Ausztrália-Venezuela) a tábor falai közt, úgy pattantak ki az első konfliktus szikrái is - nem, nem a nyugdíjasok köreiben. Habár pikkpakk kirobbanthatnám az első generációs szakadékásó balhét is, ha bedurcáznék Jozef és Tom bácsira, amiért már 2 napja nem velem étkeznek!

Kraján társaim amúgy roppant bájosak amikor alig akarják elhinni, hogy itt a kóla drágább, mint a sör...nem pöffeszkedésből mondom, hisz én is csak egy lépéssel vagyok előrébb: még mindig nem hiszem el, hogy a csehek képtelenek összerakni egy vállalható kávét.

Holnap újra tanulunk, kedden újabb Večer Narodu (sanszos, hogy Magyarszkó is lesz), aztán szerdán Prága! És ezennel vége az első komplett hétnek - lám, ugye, hogy rohan az idő?

Amúgy olyat hogy tudok csinálni itt, hogy mindig csak a poszt eleje jelenik meg a főoldalon, és lehet kattintani, hogy tovább a teljes cucchoz?

Megokosodtam, hála Gördön barátunknak, aki kisegített a bűvős kóddal; köszönet a jövőben megszületendő sok, kicsiny Tovább gomb nevében is!