okt
30

Hosszas pauza után íme a közelmúlt néhány ropogós frissességű eseménye!

Az alant beközölt koncertajánló végkifejlete szívderítő volt, és szellemet, kedélyt egyaránt vitalizáló: gondolok itt ugyebár a Hangfoglalás keretein belül meghívott DVA formációra. A nemlétező népek folklórja hallatlanul is izgalmas, de átélve mindazt a kerek egészet, amibe belehunyorított egy kis konyha-beatbox, meg borongós szaxofon, sőt még társalgási zsebkönyvből találomra ollózott magyar frázisok is. Családias látogatottság, ülő pozitúra, konstans somoly szájszélen....igen, vadásszátok le nulla koronáért (ami átváltva nulla magyar forint, bizony) a legutolsó lemezt, most!

Aztán pedig következzék egy igazi cseh szabadszellem, aki szintén kishazánkban tette tiszteletét (a kép csak egy könnyed vizuális párhuzam David Černý - magyarischul Fekete Dávid - és Jack White, címeres zeneforradalmár között).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy olyan szűk körben terjesztett David Černý kiállítás volt Budapesten, amiről nem állhatom meg a feltételezést, hogy valójában szinte becsempészték Magyarszkóba a sajnálatos módon elismert provokatőr-utcaart-művészt...becsempészték, mert beharangozni nem sikerült az eseményt, másrészt sajnos befutott, mert Őt underground-illetékességű alkotóként ez a bánásmód kellő mértékig zavarja. A félreértést elkerülve meg kell mondjam, nagy tisztelője vagyok a számos fallikus, sok vonatkozásban inkorrekt attitűdjének, mert hisz úgy érti Ő a világot, mint egy felnőtt, de játszva csinál belőle travesztiát, mint egy kisgyerek...és itt ez a legutolsó megmozdulása, az Entropa, mely azért ismerjük el, nem csak Csehországban kavart nagy port.

Európa egy olcsó, fröccsöntött bizbasz, amiben tilitolizhatnánk kedvünkre az országokkal, ha nem lennének azok a csodálatos nemzeti sztereotípiák. És lőn Bulgária, mint guggolós árnyékszék, vagy a magyarszín szalaggal megfeszített Szlovákia, de létezik egy pralinésdoboz Belgium is, vagy egy totál-autobahn Németország is. Mi egészen, már-már bántóan olcsón megúsztuk a kifigurát: lettünk így gusztusos görögdinnyék és téliszalámik földje. Az sem titok, hogy saját hazáját egy LED-kijelző adja, melyben frappánsabbál frappánsabb Václav Klaus kiszólások váltják egymást...ugye milyen szellemes installáció is ez? (a maga teljességében emitt nézhető)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Valóban, ám hozzánk a 16×16 méteres eredeti helyett a 2×2 méteres makett-verzió érkezett, amit - diplomatikusan szólva - hasonló arányok szellemében taksálok...harag nincs, Černý egy közepesen izmos vicce után megenyhülten mosolyogtam és ha nem vagyok ilyen töketlen, még sörözhettünk is volna egy asztalnál a mesterrel. Majd legközelebb célratörőbben töprengek az élet folyamatosan búcsút intő lehetőségein.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rebelka.blog.hu/api/trackback/id/tr991487716

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.