Mondok egy unásig ismételt közhelyet: a sörkultúra világában a régi idők módszeres irtása nem más, mint a nagyobb és a több eszményének térnyerése a minőséggel szemben - a multinacionál az egyformaság diktatúrája, és régi nagy sörgyáraink pontosan ilyen szellemben főzik méltán világhírű magyar söreinket...

Az ország söre olyan, amilyet megérdemel...

Maréknyi sörgyárainknak fejlődését illetően a bizakodás csupán minimálisan indokolt: időnként ugyan felüti a fejét valami élvezetes sör, de többnyire csak felháborodásból kapjuk fel a fejünket (mint legutoljára a sunyi módon legyilkolt Soproni 1895 esetében). Az igényes sörivó - ha türelmes - felfedezheti a kiváló Dreher Bakot, hátradőlve elszopogathat egy Soproni Fekete Démont, de hogy a kis sörfőzdéktől eltekintve pillanatnyilag nincs elfogadható magyar világos sörünk, az kétségtelen. Sörkülönlegességekről, szezonális meglepetésekről nem is beszélve.

Persze jóval többféle sör készül Magyarországon, mint azt az egyszeri ember gondolná, csak tekintélyes részük idegen tollakkal ékeskedő licensz-sör. Ihatunk Zlaty Bažantot, Ottakringert, Kaisert, Kozelt és még sok márkás sört, majd nagyokosan nyugtázhatjuk, hogy a magyar sörmárkák nem sokkal maradnak el mögöttük... Naná, ha egyszer ugyanott főzik és ugyanúgy 599-cel kezdődik a vonalkód számsorozata. Ezzel a kör bezárult, a magyar fogyasztó be van csapva, és miért is kóstolna meg más, esetleg finomabb söröket?

A haladó szinten tájékozottak már tisztában vannak az ármány mibenlétével, és vagy elfordulnak a sörtől, vagy ráállnak az óriás bevásárlószentélyek kínálatából a sörök azon csekély százalékára, amit még nyugodt szívvel el lehet fogyasztani és a multi élelmiszerkupecek kegyeskednek is árusítani...szélmalomharc?

Tulajdonképpen ami miatt ez az egész siralom lejegyzésre került, az a Kozel néven Kőbányán előállított sör, melyről az arcátlan marketing sem tudta megnyugtatóan elhitetni a magyar lakossággal, hogy ez valóban Velké Popovicén készül...

Nos, sok szó esett e cseh remekről, azonban egy még biztosan nem hangzott el: egyrészt hogy a velké popovicei sörgyár legalább annyira a SAB Miller csoport tagja, mint a Dreher Sörgyárak, és a cseheknél is legalább akkora pánik a sör dömpingesedése, igaz, egy ilyen ízig-vérig sörországban akármit nem lehet megjátszani a közönséggel (próbálkoznak azért, persze). Másrészt pedig a Kozel sörgyár teljesen semmitmondó alapsöréről, a sehonnai tizeskéről beszélünk, ami cseh viszonylatokban sem számít nagy dobásnak. Sokkal híresebb Velké Popovice a lánysör kategóriában bajnok barna Kozelről (csapolva á la U černého vola), vagy a korrekt tizenkettes Premium Kozelről, de mint általában a cseh sörök, ezek is csapolva működik igazán, különösen óriástankból.

Megkóstoltuk egymás után a cseh és a magyar gyártású üveges Kozelt....és árnyalatnyi különbség ugyan tényleg van, de szerény sörtapasztalataimmal arra kellett jutnom, hogy a kőbányai Kozel egy hangyányit, de még jobban is ízlik...

Az ilyen kisszerű sörviadalokon túl azonban sokkal nagyobb ízélmények várnak ránk, ha hajlandóak vagyunk leszámolni a tömegsörök egyenuralmával. Üdvözlendő, hogy néhányan szaküzletet nyitottak Budapesten és igaz, hogy költségesebb passzió a különlegességeket hajszolni, de megéri elindítani a rebelliót!

Csak a jó sör a Rákóczi úton

Sörspecialista a Kacsa utcában

Különleges sörök boltja Zuglóban

8&8 Delikát a Boráros térnél

Belga Sörök Boltja Budán

Más tipp?