A Bísziti még mindig jó sokáig van nyitva és újdonság a Sopronira cserélt szortiment - pofátlanul olcsón lehet csapolt Fekete Démont inni (270 Ft).
Felszolgálás se rossz, a mosdók még mindig kritikán aluliak, de lehet színészfotókat, illetve egy elszabott Utolsó Vacsora-értelmezést bámulni a falon. Az egyébként milyen koncepció része, hogy rengeteg tükrös felületet helyeztek el a falakon??
Lehetséges, hogy kedvenc sörtípusaim nem épp széles skálája új irányban bővül és ezentúl a weizenbock lesz az izgatott kóstolgatáshoz szükséges pavlovi reflexek új kulcsszava? nem kizárt - már a nemrég említett Thurn und Taxis Roggen is megidézte ezt a csudálatosan buja, gyümölcsös ízvilágot, de bízva a még ennél is korábbi tapasztalatokban a Memminger Weizenbockjával, beneveztem egy üveg hasonlóan ígéretes búzabockra Weihenstephanból. Hogy miért is becsültem mindig alul a bajor sörfőzőket, talán túl kézenfekvő a nem épp kifinomultságukról híres bajorok sörét méltatni? Mondjuk a betelni nem tudó meglepődöttség egyáltalán nincs ellenemre, sőt, a sörprofilomba is jól passzolnak a bajoros világosak és a búzasörök, úgyhogy most végre megpróbálom észbe vésni, hogy több bajor sört kellene inni...
Miután kihümmögtem magam mindezeken, lássuk a sört: ugyanaz az élesztős, élénken banános, szívderítő íz köszön vissza az üvegből, mint ami már elsőre is azonnal betalált nálam. Ráadásul gyönyörűséges borostyán színe és világuralmi terveket dédelgető habja van, bizony! Hiába hangzik ócskán a banános íz emlegetése, egyszerűen lehetetlen máshoz hasonlítani, ám az összebenyomás egyáltalán nem gejl, vagy mű. Ráadásul nem is kispályás játékos a Weihenstephaner Weizenbock a maga 7.7%-os alkoholtartalmával, úgyhogy hamar édes delíriumba fordulhat egy búzabock módiban eltöltött pásztoróra. Elárulhatom még azt is, hogy mindezek után elfogyasztottam még egy üveg Old Foghornt is, melyben az ale sörökre oly jellemző kisasszonyos-szőlős ízek párosodnak a vagány komlózás adta férfias keserűséggel, úgyhogy mondhatni elég jó kis estém volt (ezek a kilencven feletti pontok a ratebeer hivatkozásokban, bizony mondom nektek nem hülyeségek)
Ja, a sört Gergőtől vettem, a képet meg a google lopta.
A csapokból Soproni folyik, de még soha nem lett bajom tőle és nyugodtan lehet kérni a baráti áron kínált sörből, mert figyelmesen, minden nap átmossák a rendszert, így az undok lerakódások nem savanyítják, vagy szénsavasítják meg amit iszunk. És ez mind mellékes a kurvajó zenék mellett, amiket itt lehet elcsípni!
Még mindig erősen ajánlott hely és nem a teájuk miatt. Házisör néven friss, tizenegyes Jarosov sört csapolnak, ezen kívül Krusovice néven Krusovicét. Olcsó és nyugalmas az egész hely, persze csak ha nem zaklatnak fel a feltehetően szállodákból leselejtezett steril műbőr ülőalkalmatosságok és a komótos kiszolgálás.
Az ősz egyik nagy slágere a mély borostyán színű bajor Thurn und Taxis Roggen - értelmezéséhez alap, hogy nem árt szeretni a búzasöröket, mert összességében azért eléggé összecseng e két sörféle becses ízvilága.
Legyek kijavítva, de különleges, banános illat csap fel a habokból, ami se nem gejl, se nem rossz - sőt, kifejezetten ezért a kis pikantériáért érzek újra és újra kényszert, hogy hozzak egyet a 8 & 8 delikátból!
kép: Folyékony kenyér
mi lesz??
update: azt hallottam, hogy csak odébb költöztek és már nincs cseh sör. viszont akkor már ott van egy másik új hely a Hadik mellett, a Szatyor bár, hogy Újbudának is legyen művészivója, inkább azt nézném meg.
Az elmúlt hónapok tétlenségéről lenne szó - magyaráznám a bizonyítványomat, ami nem azt jelenti, hogy mostantól minden visszaáll a korábbi kerékvágásba, de ha épp sörös témában akad valami fontos közölnivalóm, azt ide fogom vésni.
Szóval egy ideje nálam van egy gitár és augusztusban elkezdtem játszani, felidézve azt a néhány akkordot, amit még vörösboroskólaivó-koromban tanultam, aztán a nagy felvillanyozódásban elkezdtem számokat gyártani és felvenni. A projekt neve Piresian beach lett - lehet, hogy azért, mert a piréz valóban hitvány népség, de lehet hogy pirézül éreztem magam, igazából mindegy. Tettem bele idióta zajokat, belefojtottam az egészet a feneketlen effektmocsárba, majd megkörítettem mindezt pár századfordulós erotikus képpel, azóta ezzel szórakozom. Sőt, mindez olyan inspirálóan sikerült, hogy valaki még videót is vágott hozzá:
A rend és az érdeklődök kedvéért íme az ingyenes nyári és őszi kollekció.
Nem mulasztottunk el kétszer is betérni a Harp névre hallgató törzskocsmába. Törzs, mert London etnikai paramétereit figyelembe véve kivételesen nagy számú, vélhetően originál brit emberrel sikerült együtt ürítenünk poharunkat és a nagy lélekszám következtében sűrűn betoldott "sorry" és "pardon" csak megerősíti mindezt. Egy nap leforgása alatt is szinte teljesen lecserélik a csapokból folyó mintegy 7-8 féle, jellegzetesen ale típusú sört és tanácstanaloknak kóstolót is ad a barátkozós és egészen vagány pultosnő.
Az az igazság, hogy ale típusú sörből nem bírom akármeddig, feltartóztathatatlan kényszerem támad egy idő után, hogy na, valaki most rögtön hozzon nekem egy korsó pils típusú sört - így volt szerencsém a Harpban Staroprament is inni, csapolva, naná.
Londonban amúgy azt vettük észre, hogy ott a jó kocsma, ahol dús virágkoszorú keretezi a már-már giccses faragásokkal díszített Viktoriánus házat, oda kell jól bemenni. Sok pénzzel, természetesen.
Nem felejtettük el meglátogatni az 1516 Brewing Company sörházat és estem volna hanyatt a gyönyörtől, ha nem épp egy szűkös szekrényben foglalunk helyet - az 1516 Victory Hop Devil IPA a nagy játékos komlóbuzik mennybemenetele. Sokkoló ízélmény, simán túltesz az erején is!
A kocsma is egészen javallható, pörög a felszolgálás és az exkluzív kontent ellenére olcsónak is mondható, a konyha is jól teljesített.
Egy város, amit az ősök szelleme jár be, ezért a hétvégén mi is jól bejártuk: személy szerint útikalauzom, a kocsmográfia avatott sörértője, Tycho Brache, valamint jómagam. Több kellemes meglepetés közül az első a buszos odajutás könnyedsége volt, melyet a minőségi kocsmaválaszték követett - ki gondolná, hogy Székesfehérváron komplett cseh sörtúrára van lehetőség? Sőt, fogyasztottunk jóféle magyar házisört is, de az események pohodisztikus kásába lényegülését inkább vázlatpontszerűen fognám össze:
Kisvadász - első és utolsó magyar sörünk elfogyasztásának helyszíne. A sör neve Pedro, születési helye Zámoly, ami nem egyenlő Győrzámollyal, de a virágos-komlós ital mindenképpen kellemes, nem csak kezdetnek! Egy korsó ára 200 forint és elfogyasztása közben már elhangzik az első furcsa gondolattársítás: tantrikus sörözés.
Marxim - bizony Székesfehérváron is üzemel egy pilzeni sört kiválóan csapoló szocreál berendezésű kocsma, ahol a sörre való odafigyelésen kívül az egyetlen úri finomság a törzsvendégek megbecsülése, többre nincs is szükség.
Belga Söröző Szent István latin nevéhez címezve - és hogy a kultúrkavarodás még súlyosabb legyen, a csapból Staropramen is folyik! Hamarosan megtekintjük az elegáns fabútorokkkal berendezett franchise-étterem árlapját, majd távozunk.
Spagetti Ház - este 6 felé itten van a falatozás és a Budvar ideje; a pincér lubickol hivatásában, ráadásul jól sikerült vacsorát tálal fel és a Budvar sokaknak agyi görcsöket okozó mellékhatása is elmarad, ollé.
Prága Söröző - a Fő utca és túránk fénypontja a cseh vendéglátást nem csak elripacskodó, hanem azt teljesíteni igyekvő intézmény, amit Székesfehérváron barangolva hiba lenne kihagyni! A nemrégiben nyílt teraszos söröző széles sörkínálatból a Vencel névre átkeresztelt Jarošovot választjuk és meggyőződünk róla, hogy az átkeresztelés nem lényegítette át a sört, sőt (ezen kívül Krušovice és egyéb minőségi üveges sörök várják a szomjazókat)! Tycho instrukciói alapján készített Hermelínt is kóstolok, mely instrukciók bizonyára néhány további nap várakozást írtak elő, ám állítólag rendesen pusztítják a vendégek, ezért szervírozzák a kelleténél kicsit "nyersebben". A hely állítólag nem csak az ízlelés, hanem a hallás csatornáján keresztül is a cseh értékeket közvetíti, tehát olykor cseh zene édesítheti meg habos kortyainkat, sőt, a mosdók felé vezető utat maga Svejk mutatja nekünk - ez az egész nekem hűha...szóval remekül éreztem magam, köszönöm a meghívást!
(Egyelőre) nem élek alkoholmentes sörrel, de nálam kíváncsibb emberek már kísérleteztek ezen a nehéz terepen és meglepően kedveseket szóltak a (sokat ostorozott) Dreher Sörgyárak Prémium-'Mentes söréről, a 24-ről. Ma végül én is hajlandóságot éreztem egy rendhagyó kóstoláshoz, életem első szeszmentes söréhez...
Észosztás: az üvegre költött ismertető szerint a Dreher 24-et különleges eljárással készítik, mégpedig egy speciális élesztővel ("A Dreher 24 egy új technológiának köszönhetően a teljes sörfőzési folyamaton keresztülmegy, és utólag sem kell az alkoholt kivonni belőle.") Ha jól értem tulajdonképpen nem is elvonják az alkoholt, hanem bele se kerül - mimimimi?
Bölcsesség: érdemes azonban tudni, hogy a mentes azért nem teljesen mentes, vagyis minimális alkoholt így is tartalmaz (eme példány 0.5 %-ot), ami a vagányabb ittasvezetőknek egy végső mentségként bevethető duma közúti ellenőrzés esetén, de a törvénytisztelő állampolgárok inkább legyenek csak óvatosabbak ennek tudatában.
Etimológia: miután a Balling fokokat kizártam, inkább számolok: ahhoz, hogy egy átlagos sör erejét magamban tudjam, ebből elegendő mindössze 9 üveggel meginnom (nem számolva bizonyos veszteségekkel)...ez nem stimmel, hahaha. Lehet, hogy ezzel a névválasztással valójában azt szeretnék mondani, hogy a nap 24 órájában bármikor fogyaszthatom, de ehhez például egy munkahelyen mit szólnának a nagy nyári hőség idején?
Élmény: az üveg bevallása szerint a Dreher 24 nem tartalmaz kukoricagrízt - mimimimimi?
Egész lelkesen kortyolok tehát bele ebbe a korsó babasörbe, amit nem is bánok meg. Értelemszerűen nem a világ legtestesebb söre, de meglehetősen komlós, kellemes ízű ital ez, minimális szénsavval, megbocsátható mértékű savanyú utóízzel - értékelhető produkció tulajdonképpen. Nem titok, hogy eddig közöm nem volt az alkoholmentes sörökhöz, szóval nyugodtan lehet ajánlani jobbat, igazibbat ennél (drágábbat nem)!
Tanulság továbbá: döbbenetes, hogy mennyivel könnyebben csúszik alkoholos rokonaihoz képest a mentes sör (lásd fénykép), pedig szándékosan NEM szomjasan fogtam bele a kísérletbe!
Újabb cseh sörszállítmány érkezett a Rákóczi út 10. szám alá és ettől számítva már csak órák kérdése volt, hogy megnyomjam a kapucsengőt, hogy magamhoz vegyek néhány üveg komlózott cseh napfényt: Chodovár Zámecký Speciál 13°, Černá Hora Pater 11° és Svijanský rytíř.
Leginkább az utóbbira voltam kíváncsi, hiszen a pasztörizálatlan, nagylelkűen komlózott bohém pilzeni típusú sörért tudjátok, hogy a fele királyságomat odaadom, még akkor is, ha értelmetlennek tűnik látszólag egyforma, nem épp figyelemfelkeltő söröket bálványozni. Nos, ez nekem nem számít és tisztességes érvekkel se készültem, de Svijany sörgyárában szintén úgy képzelhetik, hogy a megnyugvás ösvénye komlóillattal igazít útba... A Svijanský sörszortiment nem mellesleg igen népszerű a cseh vidéki főzdék között és a ratebeer kutatói körében is, köszönhető ez talán a pasztörizáció teljes száműzésének is, elvégre is az élő sör igazibb, sörebb, nem?
Az üveg esztétikájáról, a tervezők ihletettségéről és reménytelen ízléséről mindent elmond, hogy kissé kínos lovagi stílusban álmodták meg mindegyik sörük földi porhüvelyét. A Lovag névre keresztelt keserű 12-est ráadásul egy rikító ezüst színű címkére - lelkük rajta, ezek szerint valaki még lát ebben fantáziát...nekem pedig ismét csak legyintés tárgya mindez, mert a pocsék dizájn (a sör esetében legalábbis) szerintem gyakrabban rejt kincset, mint a szépen megfazonírozott arculat. A kekeckedést végképp félretéve jöhetnek ama bizonyos belső értékek: egészen príma kis sör ez a Svijanský rytíř, kár is ragozni! Gyönyörű, tiszta aranysárga sörfolyadék, virágos komlóillat, egy kerek történet, az ízek pedig nem sokkolják, hanem dédelgetik receptorainkat - gondoljunk csak egy virtuóz és egy bensőséges csók közti különbségre...
Ákosnál jártam Kellerbiert vadászni, mert nem tudom mi az.
(a folytatásban NEM Ákossal való párbeszédünket, hanem fiktív belső párbeszédemet örökítettem meg, avagy így kóstolok sört)
Pincesör. Az olyan, mint a guggolós? Nem, sőt, Kislányom, húzd ki magad, mert minőségi sörökkel élvhajhászkodunk! Emlékszel még a St. Georgen pincesörére, és hogy annak komlósságától örömödben tapsikoltál? Hogyne, de amúgy azt hallottam, hogy a kellerbier az olyan, mint a zwickl, meg a landbier, mert a ratebeer.com is egy kategóriában kezeli őket (igaz, egyedül a kellerbier esetében jegyzi meg a hangsúlyosabb komlósságot), sőt a német wikipédia is ilyesmit gyanít. Nem tudom, Édeském, de ma legyen ez a napi underground-adagod, egy kis pincesör!
Készítsünk elő egy elvetemült, Devo-idéző, originál hóh-dojcs nyelvű new wave beütésű garage lemezt, addig pedig biflázzuk be a lényeget: a kellerbier várhatóan ungefiltert lesz (nem úgy értve, hogy szűrő nélküli, hanem hogy opálos áttetszésű és nem is echte világos színű), meg alsóerjesztésű is, no meg jóféle aromakomlóval, hogy kedvedre illatozzon, mint egy tavaszi virágcsokor! És mivel nem szeretném, hogy aztán majd ne tudj róla írni, ezért nem is lesz földbedöngölően erős, no? Ja, és tudod mit jelent az a kifejezés, hogy ungespundet? No, ebből - ha jól tévedek - az a lényeg, hogy az erjesztés során nem keletkezik akkora nyomás, mert azt a nyílt rendszernek hála, kiengedik. Ezért nem fogja összecsipkedni a nyelved a szénsav és nagyobb ízélményben részesülhetsz, jó lesz így?
Jöhet.
A múlt hét várva várt sörös eseményének nagy kérdése: érdemes-e kimenni egy olyan sörfesztiválra, ahol a Pilsner Urquell standjánál állnak a legkevesebben?
Akit nem hoznak zavarba a vegyes benyomások (vagy a 12 különböző márka), annak minden bizonnyal igen, sőt, cseh sörpályafutásuk elején tartó fogyasztóknak szinte kötelező, hiszen a Városháza parkban minden évben megrendezett Cseh Sörfesztiválon olyan sörökkel lehetett megismerkedni, amikkel még Prágában is nehezen. Azoknak a szerencséseknek pedig, akiknek a kóstolás már megvolt, örvendezhetnek a házhoz jött élménynek, ugyebár? Ez volna tehát az alapelgondolás egy ilyen rendezvény esetében, melynek megvalósítása idén sem volt kifogástalan és ezt más is észrevette. El is töprengtem, hogy mikor lehetnénk tulajdonképpen elégedettek és milyen elképzelésekkel látogassuk a fesztivált, hiszen a sikerből ítélve nem utoljára látunk ilyesmit...
(Ön)ismétlés a tudás anyja, dehát van az úgy, hogy repetára vágyik az ember...Ismét Győrben jártam, ám csanaki főzdeélmény híján a Borssal való viszonyt mélyítettem tovább, mégpedig feltéve arra a bizonyos i-re a pontot a Szűretlen Bors Világossal. Természetesen a körülményeket sem lehet szó nélkül hagyni, hiszen Pünkösd vasárnap délelőtt az árnyas teraszon sörrel menekülni a hétágra tűző nap elől, ez bizony a Napos Oldal! A kedves fogadtatás után megtudtam többek között azt is, hogy a győrzámolyi sörfőzde világos söre éppen a számomra legkedvesebb 11 Balling fokos sűrűségű és hogy új cégtábla is készült az óvatlanul csipkelődés tárgyává tett régi helyett. Ami pedig szintén nem kis dolog, hogy Bors Úr kiváló dolgozó kitüntetésben részesített, így hát a sörpontozói górcsövemet egy kis elérzékenyülés is elhomályosíthatja mindezek után...
A zsákmányként magammal hozott üveges Szűretlen sört pedig ezúttal is laboratóriumi körülmények között vizsgáltam meg, ez volna hát az indok, amiért ismét a kiváló győrzámolyi főzde a téma!
Természetesen nagy várakozásokkal készültem a kóstolásra, hiszen az előfeltevésem nem kevesebb volt, mint hogy a már jelesre vizsgázott Bors Világos igazibb, vágatlanabb verziója csak izgalmasabb, jobb alkotás lehet és tulajdonképpen ezzel kapcsolatban nem tartogatok meglepő fordulatokat... A különös inkább az volt, hogy a szűretlen főzet jóval kevésbé keserű arcát mutatja a sörnek, több illattal és - talán épp emiatt - ízekben kevésbé domináló jelleggel. A Likócsi Sörözőben csapolt alapváltozathoz képest ráadásul kevésbé is itatja magát, több figyelmet követel magának. Kitöltve a sör színe opálos törtborostyán, mely látvány megdobogtatja a sörkéjencek szívét, az illatfelhőbe hajtva fejemet pedig a Méz! felkiáltás hagyta el számat. Az első ízbenyomás nem volt ennyire intenzív, sokadik korty után sikerült csak kicsit tovább jutnom a gabona és az élesztő harapható jelenlétén, akkor pedig mintha a búzasörök emléke köszönt volna vissza a korsómból. Habja a töprengős kortyolás közben hamar elapadt, de ennek könnyen lehet az az oka, hogy nem siettem a kísérlet végére érni... Ha összegeznem kéne, hogy tulajdonképpen jobban ízlett-e a Szűretlen, akkor komoly gondban lennék (vagyok) - ez egyszerűen mintha egy másik sör lett volna, amely valamennyivel rálicitál Szűrt testvérére, leginkább a már unásig ismételt természetes báj terén (ez a báj pedig szűrés nélkül továbbra is csábítóbb). Milyen jó lenne ezt csapolva is megkóstolni...addig is nagy köszönet a pünkösdi sörmegváltásért!
...és mi folyik ott Vonyarcvashegyen, a borvidékek borvidékén? A blog szelleméhez hűen a kevésbé ismert helyi itókát vizsgáltam meg, és a vidék öröme ismét elhatalmasodott rajtam! Na, de hogy ne rohanjunk annyira előre, működik a Balaton partján egy kis sörfőzde, teljeskörű vendéglátással! Sajnos nem személyesen látogattam meg az egészen csábító holtszezoni akciót hirdető intézményt, hanem testvérkém kikapcsolódós (értsd. sörissza) hétvégéjéből érkezett a madárlátta kóstoló. A sör a Blonder névre hallgat, elvitelre a már ismerős literes üvegpalackban van lehetőség, a szortiment pedig roppant szerény: világos és barna.
Ha már különféle sörspecialitásokon pallérozzuk ízlelő készségeinket, akkor valószínűleg nem ér minket instant földbegyökerezés a Blondertől, viszont ne feledjük milyen kortárs sörviszonyokból érkezik poharunkba a selymes, kívánatos habkoronájú ital... A jóféle vidéki sörök eddigi vizsgálata során már párszor elhangzott, hogy milyen remek a zamat, hogy akad benne egy kis bájos faragatlanság és hogy az összbenyomás egy ivósörnél lényegesen nívósabb ital - ez a Blonder esetében is teljesen megállja a helyét. A világos sört kicsapolva azok az illatok táncolnak elő, melyek csak tisztességes, emberi körülmények között készült sörökben találhatók meg - szinte virágzik a sör, hogy most képzavarral éljek...Határozottan eszembe juttatja a győrzámolyi világos Borsot, habár annál azért gyengébb, na de mindez még egyáltalán nem jelent elmarasztalást! (Az efféle 'házias ízeket' egyébként akkor tanulja meg élvezni az ember, mikor például elfogadhatónak mondott, de nagyon is mesterkélt core lagerekbe kóstol bele.) A nem létező dizájnba szintén nem kötnék bele, elvégre arról is volt szó, hogy szerencsére a mikrosör nem "életmód-termék", viszont éppen ezért ki kell osztani egy fekete pontot is, mégpedig az árak kapcsán - egy literes üvegért körülbelül 600 forint zsebpénzzel lehetünk szegényebbek (a pongyolaságért elnézést, de ha valaki tud pontosabbat, kérem, legyek kijavítva).
Mindenesetre az álmaimban már szervezés alatt álló fővárosi főzdefesztiválon, vagy akár a boltok polcain is nagy örömmel látnám a Blondert, mivel simán köröket ver a legismertebb magyar sörökre...
Amíg a győri kalandok folytatódnak, ismét egy örömteli magyar korty - utólagosan is elnézést attól, aki elől levadásztam az utolsó literes üveg Fekete Korsót a Rákóczi úti sörszaküzletból! Ismét egy magyar sörfőzde, jelen esetben a békésszentandrási Agro-Flott, ahol szerencsére nem terméket, hanem sört állítanak elő. Náluk készül a föld alatt már híres-nevezetes Black Rose és szőke párja, a Gold Rose is, melyek beszerezhetetlenségük ellenére is jónéhány kóstolási jelentést ihlettek. Vonatkoztassunk el az ország gazdasági helyzetétől, vagyis hogy ki-ki lehetősége szerint támogassa a magyar vállalkozásokat, őszintén szólva ócska sörökkel eszem ágában sem lenne fenyíteni magam.
Ám a Fekete Korsó jó sör! Tele van ízzel, illattal, melyből a főzet erejét (7%) meghazudtoló tempóban pusztíthatunk, miközben szemeinket a kissé béna címkén, vagy ujjainkat a kemény üveg bizalmat ébresztő felületén pihentethetjük. A külső megjelenés, ha már...nos, kár szépíteni, egészen bumfordi, de valójában ez benne a jó: a sör üzenete annyi, hogy itt nem a külsőségek számítanak (és éppen ezért nem is kell efféle hívságokat megfizetnünk), hanem a tartalom. Ha valamilyen életérzést sugall is a kilencvenes évek óvatos semmitmondóságát idéző dizájn, hát az leginkább a jóféle főzdevadászat egyszerű örömeiről szól! (esetleg azokról a zenekarnevekről, amik úgy kezdődnek, hogy Black akármi, ilyen névválasztással ugyanis nehéz melléfogni - ismét elnézést, ezúttal a zenei kitérőért)
A kóstolásról szólva, először is egy fekete pont sajnos jár a felhasznált meritózért (ami egy cukor-jellegű adalékanyag), aminek semmi keresnivalója a sörben, ugyanis általában nem örvendezünk az adalékanyagoknak, másrészt azért, mert a Fekete Korsó jobb sör lenne kevésbé édesen. Öröm persze a pörkölt maláta kávés dominanciája, a szép halványbarna hab és összetéveszthetetlen "kézműves" stílusa, ami ugyan nem tökéletes, de nagyon is szerethető.
Remélem sikerül még hasonló, rejtőzködő sörremekekkel találkoznom - olyasféle küldetésnek tetszik ez ugyanis, mint a régi, érdemtelenül feledésbe merült magyar zenék felkutatása, aminél a pénz, vagy a technika semmit sem számít. Ja és apropó, mikor lesz már olyan Budapesten, hogy összmagyar kisfőzdés sörfesztivál, vagy vásár, ilyesmi?
Ki gondolná, hogy Győr maga a megtestesült Sörmetropolisz nem kevesebb, mint (legalább) három mini sörfőzdéjével, hmm? Nos, szülővárosom kapcsán be kell valljam, hogy én biztosan nem sejtettem! Aztán ahogy elegendő útmutatással láttak el (nagy köszönet érte svejkunak, azaz Vaskó Jánosnak!), neki is vágtam a sörtúrának, de mielőtt a részletekben elmerülnék, vessünk néhány pillantást a város "söréletére":
Lévén egyetemi város, a korty-infrastruktúra meglehetősen kiépült, csak sajnos rendes sörözőt még nem nagyon találtam a múló évek során; ezt súlyosbítva a városban járva-kelve mindenhol a Borsodi sörgyár fiókkocsmáiba botlik az ember, egészen furcsa. Viszont ennél jóval érdekesebbek ezek a rejtőzködő kicsi sörfőzdék, melyek ha nem is aláaknázni próbálják a nagy multik tevékenységét, de éppen eléggé tiszteletreméltó, hogy ők valami más célt tűztek a zászlajukra.
Íme, ma bevésem első keserű hangvételű sörbeszámolómat, amit nem én akartam így, hanem egy kis üveg IPA sör, mely nem átallott a Hunter S. Thompson-féle vadállatisággal keménykedni és lett ezáltal keserves elbukása is, mert nem szeretem a svindlit.
"Én mondom, hazudik nekünk. Lááátom a szemén..."
Midőn Debbie Reynolds bódító, negédes kölnivízébe beleszippantottam, és borostyánszőke dauerolt haját a fény felé fordítva előfeltevéseket gyártottam, még nem sejtettem, hogy Debbie húsába harapni mennyire keserű és lehúzó tapasztalat. Debbie-t nem tartom észlénynek, és hát ezt a sört sem.
"Elrontod a hétvégémet..."
Vagy arra kellett volna gondolnom, hogy a Double Dog címkéjén látható fecskealsós szörnykutyához képest csak kellemes csalódás érhet? Lényegtelen, mert már néhány korty után a szemeim feletti üreg oly leterhelten nyögött, mintha már legalább három kis üvegcsével vétettem volna ellene. Tulajdonképpen a harmadikig nem hiszem, hogy bárki is eljuthat, még olyan sem, aki igazán, a legteljesebb mértékig hiszi, hogy a komlós sörök szerelmese - én is azt hittem, sőt hiszem ebben a pillanatban is, mert nem a komlóval van a baj, hanem ezzel a sörrel. Nekem.
"Itt nem állhatunk meg - Ez Denevérország!!"
A gonzóság is a határok feszegetésével hozható összefüggésbe, ám a gonzóság az egy szellemes dolog, a Double Dog készítői viszont ezt az egyet a jóféle összetevők vehemens túladagolása közben kifelejtették a képletből.
Mindenesetre elfogyasztottam, amire vállalkoztam, de már közben is sűrű kattintgatásokkal izzítottam olyan lebegős, pszichedelikus zenéket, amik akár a Félelem és Reszketés Las Vegasban filmzenéi is lehetnének, végül kikötve az Os Mutantesnál, ami feloldja ezt a bamba, agyatlan sörgyászt.
A fokozódó közéleti helyzetre való tekintettel ma ismét régi közép-európai punk-new wave a menü, egyrészt mert a jugoszláv és azon belül is a szerb újhullám annyira zseniális, hogy egy posztban tárgyalni még így is pongyolaság, másrészt azért, mert a manapság mifelénk zajló többfrontos agyzsibbasztás akárkiből kihozza a punkot...kinek ne lenne kedve alágyújtani az arcátlan kormánynak, vagy a pöffeszkedő pénzembereknek, és ilyen mókák híján ki nem unja halálra magát?
Szent Komlótoboz, miért nem fordítom az összes ízlelő-receptoromat a komlós ízek Paradicsoma felé, amikor a megvilágosodáshoz a legközelebb csakis ilyen markánsan komlós italokkal jutottam?
A Sörspecialista szíves jóvoltából Németország, azon belül is Buttenheim felé orientálódtam, mikor a St. Georgen Bräu pincesörébe belekóstoltam és milyen jól tettem!
Ha lenne telkem, ilyennel készülnék néhány töprengős természetközeli napra, vagy telek híján rettentően vágyakoznék ilyesmire, száraz fűben heverészésre. A bódító, komplex sörökhöz képest, melyeket csak szürcsölget és értelmezgetni próbál az ember, itt a sörből áradó természetességgel való spontán azonosulási vágy győzött. A zamat elutasít minden tömeggyártásra kifundált álságosságot, és önzetlenül odaaadja magát azoknak, akik gyönyörűséggel merítkeznek meg a kézműves, hamvas bájú sőrmíves világban, nekik kibontja virágszirmait és előlük nem rejti el az élet harmatos és kesernyés árnyait sem.
Szűretlen világos, hirdeti az üveg, de ebből első blikkre egyik sem teljesül - viszonylag áttetsző, sötét, vadméz színű folyadék csillan a korsóban, tetején kívánatos, de nem makacs habot képezve, illatával méhek hadát magához csalogatva. Az első korty aztán megadja a komlófilnek, ami jár...végtelen komlómezőket, a szelíd szénsavasság csiklandósságában olyan derűs letisztultságot, mint amilyen a pszichedelikus zenében a szitár és a népi gyógyászatban a komlótoboz híres, lelket kisimító varázsát. Ha csak egyetlen üvegre neveztünk be, akkor bizony a búcsúkorttyal majd elnehezül a szívünk, de ott van az Éden, ahol Szent György jelige alatt ilyen sörökkel öblögetnek bölcs és kedélyes beszélgetéseket.
Csevej