Křivánek úr, a tábor vezetője tartott ma történelemből izgalmas előadást és a várakozásaimhoz képest jóval több szó esett a magyarsággal közös múltbéli dolgokról (perszonálunió, monarchia).

Azonban sosem fogom egészen zökkenőmentesen venni, hogy a csehek számára egyaránt létezik Uhersko és Mad'arsko - a kettő közti különbség leginkább méret szempontjából ragadható meg, vagyis az előbbi Nagy-Magyarország, a másik pedig ugyanennek a Bécsiszelet formájú miniatűr változata.

A településnevek önkényes honosításáért nem haragszom, az olyanokon csak derülök, hogy Petikosteli (Pécs), Budín (Buda), Stoličný Bělehrad (Székesfehérvár), vagy Ostřihom (Esztergom). Mi is műveltünk ilyesmit nem egyszer, gondolok olyan vadságokra, mint Stokkenhalom (gy.k. Stockholm)...

Křivánek úr előadásából az is kiderült, hogy nekünk, magyaroknak az egyik kedvenc királyunk Luxemburgi Zsigmond volt, míg ők a maguk érthető nézőpontjából egészen ellentétesen vélekednek (Zsigmond közös királyunk volt). Mindkét nép király volt ugyanúgy Mátyás király is, ám róla például szó sem esett, pedig Ő tényleg afféle 'liebling-király'. Mindegy, izgalmas dolog a történelmet több nézőpontból is meglesni, persze itt nem az összeesküvés-elméletek újszerű elképzeléseire gondolok...

Kezünkbe kaptunk egy illusztrált történelmi atlaszt is, a képeket is onnét loptam. Túl sokat nem kellett keresnem, mire ráleltem a legkedvesebb cseh történelmi eseményre, a defenesztrációra - fenntartom továbbra is, hogy veszettül mókás dolog külön terminust használni arra az eljárási módra, mikor ellenfeleinket az ablakon át penderítjük ki. Ám ebben Ők nem képesek a humor forrását látni, ami azért bevallom, nekem kissé furcsa!

És most valami egészen más: a mai kantinkaja, kérem szépen, emberi fogyasztásra alkalmasnak bizonyult, így sok kraján nyert kisebb engesztelést! Nem kell nagy konyhai teljesítményekre gondolni, csak egy közepes köménymagos levesre és mirelit Pangasius filére mirelit zöldségekkel...krumpli, meg zákusek is lett volna, de azokat nem kértem.

Estére valami danolászós program ígérkezik Opočnoban, oda leszünk szállítmányozva és aki akar, maradhat a diszkóban. Szoktak lenni más események is, de személyes jelenlét híján nem tudok beszámolni ezekről...Azt hiszem nem az én kíváncsiságommal van a baj, hanem hogy például ma egy olyan kiállítást lehetett délután megnézni, ami a helyi zsidók itteni életéről szól - nos, a kraján-táborban egész biztos, hogy több zsidó él/élt, mint Dobruškán akármikor!

Érkezett új osztálytárs is, a szerb nyugdíjas, Anton személyében. Kellemes öregúr, de csúf kelések vannak a kezén és a lábain, nem örültem, mikor ma mellém ült.

A nyelvtanulás is tempósan halad, már majdnem 100 oldalt átvettünk a könyvből - jut eszembe: döbbenet, hogy miért a 'zápor' szót használják 'negace' helyett, igaz, enélkül kevésbé lenne mulatságos!