Tetszetős programok híján a vasárnap este zenegépezéssel és sörrel telt, hogy aztán kicsit nehezebben rázódjunk vissza a hétfő reggeli nyelvórákba. Sebaj, Alena rákapcsolt az intenzitásra és most aztán rohanunk nagyon a tananyaggal!
Kézhez kaptuk mindannyian a kilátásba helyezett utazási hozzájárulást: európai országok esetében ez 1500 korona, ami az én kivételes esetemben nem csak kisegít, hanem teljességgel fedez is mindent.
Délután ismét Křivánek urat hallgattuk, most a Cseh Köztársaság politikai struktúrájáról mesélt, csak sajnos betársult két tolmács is, így háromszor hosszabbra sikeredett...így ez az előadás inkább csak a legalapabb tudnivalókat hozta, nem pedig a várva várt elmélyülést. Azt pedig eddig is tudtam, hogy hasonlóan mennek a dolgok, mint a legtöbb posztkommunista országban - habár nyilván kissé magasabb fokú igényességgel.
Egyre érződik a készülődés a finisre - lesz valami fellépésünk is egy rövidke mese előadásával (a magtól fulladozó kiskakasról és az ő tyúkocskájáról, aki megmenti - én majd a varrónőt alakítom, aki megvarrja a kútnak a ruhácskát, hogy az vizet adjon a pipinek, jó mi?). Már a végén kiosztandó oklevelekre kerülő adatokat is egyeztették velünk, na ez már tényleg a vég kezdete! Azt gondoltam, ilyenkorra már belejövök a cseh nyelvű csevegésbe, hát nem. Skót cimborámmal, Archie-val (vagy ahogy itt konzekvensen szólítják, Ardzsi) galád módon angolul kommunikálunk, pedig ő tisztességesen tud csehül - mentségemre legyen mondva, próbálkozunk, de az ő angolságát is nehéz érteni, lévén skót, illetve fogszabályzós, nemhogy a csehségét (ez gyakorlatilag skótul kiejtett cseh szavakat jelent)...Az ilyesmi probléma tud lenni a krajánokkal sajnos.
Sebaj. Ma újabb večer narodu, és lehet izgulni Zlatiért, aki hősiesen készült egész éjjel és nappal (ezért sem készült tegnap poszt, hisz a bolgár nép szolgálatába állt a notebook - szegény, mit szenvedhetett a magyar nyelvvel!).
És igen, 8 óra van, ideje benéznem a fialová třidába....
Csevej