Szombaton egésznapos kirándulást tettünk Hradec Kralove városába, ami érthetetlen módon háromórás soppinggal indult - a büntetést nem tudom, mivel érdemeltük ki, de elkávézgattam Pepával, a gitáros (cukros) bácsinkkal, gondolván úgyis megszökök az első adandó alkalommal.

Ezt követően választhattunk, mivel töltjük a délutánt: további soppinggal (!), uszodával, vagy múzeumnézős sétával...az időjárás ramaty volt, én pedig elvonultam a már kiszemelt Sokolovnába ebédelni. Már elővettem a könyvemet, és ráhangolódtam a magányos álmodozásra, mikor Martin és Evan (két lumpkirály) lépett be - ők is ráuntak erre a nonszensz programínálatra, így mikor vázoltam, hogy megnéznék egy ígéretes műintézményt, örömmel csatlakoztak.

 Felfedezőutunkat térkép nélkül tettük még izgalmasabbá és nem csalódtunk: a nagy téren található Kavárna U Knihomolában a pilzeni sörgyár hivatalos százas listájára is érdemes pilzeni sört ittunk, a rosszcsont gyermekek kajánságával nevettünk szökésünkön és élveztük a hangfalakból előbűjó jófajta ska zenét.

 Megbeszéltük, hogy érthetetlen, hol bújkáltunk eddig és miért csak most kell rájönnünk, mennyire kedveljük egymás társaságát, zenei ízlését, stb! Okosodtunk kicsit az új kisszótáramból, még egy éttermet kipróbáltunk, majd közös megegyezéssel visszatértünk a kavárnába, hogy aztán siethessünk is vissza az autóbuszhoz. Útközben csatlakozott hozzám Pepa bácsi, hogy aztán a buszra felpattanva ne vegyem észre, hogy a két jómadár kraján úgy döntött, még egyszer megszökik...így aztán állt a bál Dobruškában, hogy hova tünhettek - legalább megtanultam, hogyan kell csehül elmesélni, hogy a spicces barátaim eltűntek...

Ugyan hívtuk itthonról a fiúkat, és mondták, hogy csak maradni akartak, azért másnap reggelig izgulhattam értük - taxival (és pár gravitáció-okozta lila folttal, zúzódással) jöttek haza, láthatóan rózsás hangulatban, alig várva, hogy amíg itt vagyunk, mutassam meg a Rampušakos helyet például...