Ugyan 2009 nem volt se 1967, se 1968, se egy új kor hajnala, azért szép számmal születtek nagyszerű lemezek, melyek kishazánk információs szögesdrótjain belül idén sem okoztak különösebb izgalmakat. Természetesen nem a last.fm közösségére utalok ezzel a megállapítással és nem is a szóban forgó zenéket minősíteném, hanem...
Bizonyára illene felvázolnom az általános trendeket és a legfontosabb irányzatokat, de erre sajnos nem érzek nagy késztetést. Mindenesetre örömmel megállapítható, hogy az indie rock idén még a tavalyinál is kevésbé volt menő, ez a jóízléssel kezd összhangban lenni. Azonban idén is érdemes volt elsősorban pitchfork-ot, illetve quart-ot és nme-t olvasni, ha nem akartunk az Önök kérték dalcsokrán kínlódni. Amennyiben szabad egy személyes észrevételt tennem, akkor még talán nem késő javasolnom, hogy a számtalan zenei blog közül néhány egyéniségünkkel passzentosra iratkozzunk fel!
És akkor...az év lemeztermése. Akad néhány kézenfekvőnek, vagy biztos befutónak tűnő opció, vagy hogy sorrendben tálaljam mindezt. Nem, inkább csak megmutatnék pár olyan remekművet, ami esetében elképzelhető, hogy újdonságot tartogat a kedves olvasónak.
Szóval sorrend nincs...
A place to bury strangers - Exploding head
Irgalmatlan, hangos, lehangolt noise-shoegaze elkövetők, idei lemezükről a Deadbeat a kijelölt illusztráció, zajos felvezetésként:
The Crystal Stilts - Alight of night
Jesus and Mary Chain lemezeik biztos bekeretezve függnek a falon, de ettől még simán zseniális ez a kissé álmatag, kellően kásás shoegaze lemez. Love is a wave kerül ide, ami természetesen nem ezen a bizonyos debüt lemezen van, hanem a kicsit későbbi kétszámos EP-ről:
The Big Pink - A Brief history of love
Tőlük az, hogy Dominos, az biztos megvolt legalább a rádiózós közönségnek, ám a The Big Pink első lemezén jóval kevésbé irritáló lassú elektrórokk balladák sorakoznak, például az első szám, a Crystal Visions (régi mániám, hogy egy jó beköszönés egész lemezek sorsát döntheti el...):
Florence and The Machine - Lungs
Év vége felé öltem volna már egy ütős poplemezért, majd az égiek meghallgatták kérésem és lőn Florence kisasszony különösebb csavar nélküli állítólag indie, szerintem csak szimplán pop jellegű debütáló lemeze tele olyan slágerekkel, mint a Hurricane Drunk, csak hogy olyat mondjak, amiből nem lett kislemez:
Animal Collective - Merriweather post pavilion
az experimentális független zene szent tehenei idén még tovább, még jobbat, még nagyobbat, még fifikásabbat alkottak. Elég intellektuális-e zenehallgató vagy?
Nem-kislemez szám a Lion in a Coma:
Atlas Sound - Logos
ha már Deerhunter lemez nem készült idén...sideprojektnek azért ugye nem gyenge? Lemezutolsószám a címadó, vagyis Logos. Lemezt befejezni is kell(ene) úgy tudni, hogy emlékezzen rá az ember, nemde?
The Strange Boys - And girls club
koszos garázsrokk, bájos egyszerűségében feledteti az érfelvágós kamaszkor minden nyügét...
Igyál még egyet és fogd rá a Woe is you and me-re:
Black Lips - 200 million thousand
Róluk már biztos meséltem, ők a kedvenc zenekarom, pont. Könnyed kis bolondozás a leghírhedtebb koncertzenekartól az I'll be with you videójában, ők a megtestesült ártalmatlanság mellesleg:
Ty Segall - Lemons
Szintén egyszemélyes zenebohóc produkció, értsd egyszerre minden egy személy által szólal meg - koszos lo-fi garázsrokk...hmm, lehet hogy ez volt az év trendje? It, itt:
Wavves - Wavves
Elsőlemezes lo-fi noisepunk egy unatkozó amerikai sráctól, aki még ebben az évben le is futotta remélhetőleg a hirtelen jött hírnév okozta seggfejséget, miután párszor igencsak meggyült a baja a koncertezéssel...So bored:
The XX - The XX
Elsőlemezes szép post-punkkal kutyult soul, finom és hibátlan stílus, semmi erőlködés, vagy majomkodás, ezt szerencséjükre a kritikusok is csak elismerő csettintéssel nyugtázták. Crystalised:
Köszönet az égieknek!
Csevej