Tegnap a hazám tipikus dolgait kellett rajzosan előadni, és az ilyesmiben meglehetősen gyér vagyok, mindenesetre a többiek színes festményeihez képest nekem szürkében sikerült rajzba öntenem...ez is biztos jelent valamit (meg az is, hogy totál diszfunkcionális lett a kút, tudom).

Újabb felejtős ebéd, majd délutáni okosodás után Zlatival sétálni mentünk, és újabb ismeretlen dobruskai utcákat találtunk (mellesleg pasztörizáltalan 11-es sört is). A vacsorával aztán már úgy megcsúsztunk, hogy a Nemzetek estéje pt 1. kissé le lett késve, be se mentünk. Jövő héten állítólag Magyarország lesz terítéken, amire már most jó lesz lelkileg (esetleg nyelvileg) gyúrni.

Kicsit hadd fakadjak ki, a betegség makacsul a nyakamba varrta magát, nem tudok megszabadulni tőle, szóval ha nem szánom rá magam az orvosi segítségre, antibiotikumozásra, lehet maradok ilyen taknyos szamár még egy ideig...

Na, de pozitívabb dolgokra fordítva a szót, a nyelvi okításról is mesélek: a hat csoport ugyanabból a könyvből tanul (Communicative Czech - Elementary), csak a haladás üteme különbözik. Magyarul, a legmagasabb szinten nyomulók valószínűleg be is fejezik a könyvet a hónap végére, míg a kezdők kevésbé...A tananyag nyelvi és nyelvtani része nekem nem sok újat mond, viszont nem gondoltam volna, hogy azok, akik egész folyékonyan csacsognak csehül, már a kemény és lágy ragozás alapjainál elkezdenek botladozni. Így végképp egyik csoportba se illek igazán, mert még az is van, ugye, hogy vannak a kommunikáció-képes emberek (a hetvenvalahány főből úgy 20 kb.), meg a totálkezdők - én egyik se nagyon. Ebben a pillanatban mondta Mariana, a horvát szobatársam, hogy ma kaptak Intermediate munkafüzetet, hát őszintén szólva, nekik (legjobb csoport) még az se kihívás...

Azt vettem észre, hogy a nyelvtanítás hiába napi 5-7 óra, nem annyira intenzív - telenyomkodják a tanárok az órákat játékokkal, dalokkal, meg egyszerű mesélgetéssel....ez azért nem dob fel.

Hallgattunk bolgár zenét este, lessétek meg, juhéság!