Hogy is volt a kedvencem, ühümmm, Megáll az idő... Nos, a Bartók Béla úti apró, törzshelygyanús sörözőre annyiszor illik ez a régi sláger, ahány falról (és plafonról) függő óraveterán pislog ránk sörünk kortyolása közben. A Clock sörözőben a valóságos idő kiiktatása pedig nem csak így valósul meg, hanem például a törzshely-kódexben előírt mufurcmentes kiszolgálással és nyilván...friss sörrel. Utóbbi České Budějovice városából érkezik, tehát ha úgy tetszik Budweiser, de mégsem a híres (részemről főfájós) Budvar: ez a sör a város MÁSIK főzdéjében készül és például ezért biggyesztik a tizenkettes sör neve után az 1795-ös számot.
A tizes sör neve a cégéren is olvasható Samson, és a Clockban erre érdemes 420 pénzért benevezni (már ha épp nem fogy ki a messziről érkezett hordó...), ám nevét hallva ne egy megtermett férfisörre asszociáljunk, hanem egy nagy lendülettel és élvezettel küldhető ivósörre, ami ráadásul másnap sem visz a megbánás útjára.
Az empatikus megközelítést sem hanyagolva még annyit muszáj hozzátenni, hogy mindez fabadkát sem érne, ha a Clock nem nyújtaná azt a szükséges, puszta tényeken túlmutató többletet, amiért az ember hajlamos visszatérni egy kocsmába. Valahogy a magamfajta hűtlen sörszédelgőn is talált fogást a nyugodt, pohodisztikus légkör, és erre konkrét magyarázattal most sem tudok szolgálni (igaz, felbukkanásaim száma azóta szaporodott meg, mióta a cseh sörök jegyese lettem).
Persze a Clock kapcsán lehetne nyafogni a helyszűkén, a szellőzés kivitelezésén, a geil zenén, vagy a nyári üzemmódra kialakított, teljesen értelmetlen teraszon, de ma nincs kukacoskodás, mert elhatároztam, hogy a szívemre hallgatok és jó alaposan megdícsérem ezt a sörözőt.
Csevej