Az elmúlt hónapok tétlenségéről lenne szó - magyaráznám a bizonyítványomat, ami nem azt jelenti, hogy mostantól minden visszaáll a korábbi kerékvágásba, de ha épp sörös témában akad valami fontos közölnivalóm, azt ide fogom vésni.

Szóval egy ideje nálam van egy gitár és augusztusban elkezdtem játszani, felidézve azt a néhány akkordot, amit még vörösboroskólaivó-koromban tanultam, aztán a nagy felvillanyozódásban elkezdtem számokat gyártani és felvenni. A projekt neve Piresian beach lett - lehet, hogy azért, mert a piréz valóban hitvány népség, de lehet hogy pirézül éreztem magam, igazából mindegy. Tettem bele idióta zajokat, belefojtottam az egészet a feneketlen effektmocsárba, majd megkörítettem mindezt pár századfordulós erotikus képpel, azóta ezzel szórakozom. Sőt, mindez olyan inspirálóan sikerült, hogy valaki még videót is vágott hozzá:

A rend és az érdeklődök kedvéért íme az ingyenes nyári és őszi kollekció.