Ez NEM kocsma, hanem Szentély, sőt Zarándokhely!

Hogy az Arany Tigrisben fenséges a sör, azt nyugodtan elhiheti a Kedves Olvasó (a pilzeni sörgyár állítólag megkülönböztetett bánásmódban részesíti az ide szállítandó sört).

Ára 36 korona, ami a budapesti terepen edzett sörbarátoknak aprópénz, különösen, mivel az élmény megfizethetetlen. Olyasmi ez, mint valami Szentség, melyben csak az arra érdemesek részesülhetnek – a méltatlanoknak is lehet persze olyan szerencséje, hogy kiszolgálják, ám pont ezek az emberek nem is érzékelik, miféle megvetés az ő osztályrészük.

Nos, az Arany Tigris férfiembernek való hely. Hölgyek a legritkább esetben találtatnak befogadásra – amikor mégis, az már a legendáriumok világába tartozik. Akár annak idején az a bizonyos (ma már nyolcvansok éves) hölgy, aki a férjével kezdett el ide járni és kemény erőfeszítéseket kellett tennie, hogy ezt a Szentély csaposai is tudomásul vegyék. Nem véletlen, hisz a hölgytársaság itt közel sem magától értetődő.

Kellő útmutatás híján az Arany Tigrisben komoly vétkeket követhetünk el: például lehuppanhatunk prominens törzsvendégek ülőhelyeire – nem szabad! Azonnal rendre utasítanak bennünket. Vagy akár integethetünk a pincéreknek (és milyen degradáló is valójában„lepincérezni” Őket, a Minden-Tikok Őrzőit), ha keveselljük figyelmüket – öreg hiba. Itt a létezés ritmusát borítaná fel, ha megkérdőjeleznénk azon axiómát, hogy ezek a Sörpapok nagyon is jól tudják, ki mikor kaphatja meg sörét. Kapjuk, majd.

Tűnhet mindez afféle férfiassági truvajkodásnak, hétpróbának is, ám ha ez még nem szegte kedvünket, további nehézségeket is érdemes figyelembe vennünk, tudniillik, az Arany Tigris nem szorul ránk.

Épp annyi törzsvendéget fogad már magába, hogy jöttment turistákkal ne kelljen törődnie – és bizony, a ’Foglalt’ táblák, míg az „Igazi” vendégekre várnak, megtűrnek gyakorlatilag bárkit, ám ama prioritások sosem dőlnek meg. Leülhetsz, kiszolgálnak, de valóban semmiképp sem engedheted meg magadnak azt, hogy Bohumil Hrabalnak képzeld magad. Eljátszhatsz a gondolattal, hogy Te is épp ott hugyozol, mint a Mester, de mindig tudnod kell, hol is vagy Te Hozzá képest.

Önérzetes dög vagyok, de az Arany Tigrisre haragudni mégsem tudok (olyannyira, hogy magányos bolyongásom során azt fundáltam ki, hogy itt fogom elfogyasztani első sörömet mostani prágázásom során – mintha lehetne bármit is tervezni az Arany Tigrisbe).

Megjegyzés: fogalmam sincs, hogy az egyszeri cseh halandók hogyan viszonyulnak eme Műintézményhez, mindössze egyszer sikerült nem-reprezentatív körkérdést intéznem egy nagyobb asztaltársasághoz – ugyan az a valaki, aki még vállaltan nem járt ott, közröhej tárgya lett, a többiek sem a szokásos cseh nagymellénnyel beszéltek a helyről.