Pár óra múlva indul a busz Dobruskára, úgyhogy a kulcsot már leadtam a recepción, és mindenki örömére szószaporítással gondoltam tölteni az időt.

Remek kis hostel amúgy az Elf: alvás szempontjából nem az igazi, de magányos turistaként mindenképpen oké. Minden vendég a nagy, globalizált egymás nyakába borulás jegyében barátkozós, érdeklődő, és nyilván kicsit felszínes, de legalább nem hagynak magadra.

 Van zöldellő kisterasz, üveges sört helyben is szerezhetsz, kávé-tea-wifi ingyen, meg nagyjából zsibong az egész kóceráj.

Az 1 kavicshajításnyira található Kilőtt szem nem jött össze tegnap, már előtte megkaptam az infót, hogy csak óriási szerencsével lehet oda bejutni egy ilyen zsúr esetén, meg a jegyárat is rosszul tudtam. Helyette megpróbáltam levadászni a következő Bata cipőmet, mert játszós cipővel nem készültem - végül nem az originál cseh márkát választottam, de majd meglátjátok és elvigyorodtok majd, milyen zsofinkás lábbelim lett!

Aztán újítottam egy Zuby Nehty cédét, mert bizony, a magányos turista nem csak töpreng az élet nagy kérdésein, hanem soppingol is...a csehszlovák csajpunk legnagyobbjairól már máshol meséltem, azóta csak annyi új van, hogy a last.fm lejátszási listámon átvették a vezetést...apropó, hogy a náthába' lehet videót BESZÚRNI a posztba?

Mit is csináltam még tegnap? Nagyjából sétálgattam, rendszeres pihenőket beiktatva, az első sört az Arany Tigrisben abszolválva. Ugyan tényleg földöntúli hely, gondoljunk csak  tegnapi áhitatos soraimra, de egyedül ez tényleg szopóág, pláne kisasszonyként. Ülőhely gyakorlatilag nulla, egy társasághoz benyűszítettem-bemosolyogtam magam, de végig rajtam volt a frász, hogy tilosban járok, különösen mivel cseh nyelvileg is merő kamu voltam. Gyorsan felhörpöltem a továbbra is isteni sört, és álltam tovább. Legközelebb csak férfikísérővel.

Barátságosabb kuckóra vágyva a régi kedvencbe, az U Kruhuba fészkeltem be magam, ahol kifújhattam magam, mert ez továbbra is fokozottan ajánlott a belvárosi futószalag-helyek okozta csömör orvoslására. Majd sétáltam még egy nagyot, és gondoltam, elmegyek a Florencnél az U Českého Lva nevű helyre (hogy az óriási tankból csapolt pilzeni iránti passziómnak hódolhassak), ám itt épp felújítanak, szóval egy még nagyobb lábbuszozás után a V Cipuba mentem enni pár falatot.

Az Elfbe visszatérve becsatlakoztam egy asztaltársasághoz, kicsit okosítottuk egymást, majd fellőttem a pizsamát.

Izgatottan várom, miféle társaság verődik össze Dobruskán; ha a Transzcendentális erők is úgy akarják, akkor továbbra is remekül mennek majd a dolgok és azt majd örömmel bevésem a blogba is.