Az megvan, hogy ez a felület afféle kerítőblog a cseh (és visegrádi, meg hasonszőrű) zenék irányába, és az is, hogy jön a tavasz, ideje megfelelő zenékkel felvérteznünk magunkat a téltemetésre. Utóbbi azt jelenti, hogy jöhetnek a huncutabb, csavarosabb zenék, melyeken le lehet vezetni a természet okozta hirtelen jött ultraizgatottsági szintet - láridáridá!

Általában ha ki akarok bújni a bőrömből, akkor fordulok az elektropop, electroclash, meg kissé korhűbb zenékhez (általában nem az én vadászterületem) - és nem vagyok olyan mafla, hogy pont a cseheket szorítsam ki a látókörömből, hisz az egyik nagy nemzeti erősségük a jó elektropop (a másik a szká, mad egyszer arról is).

A prágai Kazety például az elektropop retrójából próbál valami jelenre fittyet hányós muzsikát összekalapálni és a múltidézés sikerességén felül nyilván az számít, hogy élvezhető, vagy neadjég egyéni az eredmény. Jelentem, hogy a Kazety elektronikával nem élők számára is olyannyira izgalmas első lemezt hozott össze, hogy a lemez utolsó másodperceiben sem kétséges a Replay opció, simán lecsúszik két kör...

Nem is gondoltam volna, hogy ennyi középsőujj és vagányság lehet egy meglehetősen minimalista eszközöket felvonultató zenében, de el lehet hinni, van. Ráadásul a menő zenék egy elterjedt betegségében sem szenved a projekt, mégpedig a hontalanságban (tudjuk, az imperialista stílusfetisizmus szolgalelkű kopírozása); egy nem épp hagyományos cseh műfajban nem kis figyelmet vonnak magukra a cseh szövegek, így automatikusan felkapja rá az ember a fejét!

Végül tehát a kóstoló; megtekintésre ajánlott a Smutná című számhoz összehozott videó, ami hűen tükrözi a lemez erényeit és bájait (a szöveg egyébként mindössze ennyi: Jsem smutná, jsem veselá. Většinou je to jedno. Většinou je to jedno)

Még mindig irány a Bontonland!