Szent Komlótoboz, miért nem fordítom az összes ízlelő-receptoromat a komlós ízek Paradicsoma felé, amikor a megvilágosodáshoz a legközelebb csakis ilyen markánsan komlós italokkal jutottam?
A Sörspecialista szíves jóvoltából Németország, azon belül is Buttenheim felé orientálódtam, mikor a St. Georgen Bräu pincesörébe belekóstoltam és milyen jól tettem!
Ha lenne telkem, ilyennel készülnék néhány töprengős természetközeli napra, vagy telek híján rettentően vágyakoznék ilyesmire, száraz fűben heverészésre. A bódító, komplex sörökhöz képest, melyeket csak szürcsölget és értelmezgetni próbál az ember, itt a sörből áradó természetességgel való spontán azonosulási vágy győzött. A zamat elutasít minden tömeggyártásra kifundált álságosságot, és önzetlenül odaaadja magát azoknak, akik gyönyörűséggel merítkeznek meg a kézműves, hamvas bájú sőrmíves világban, nekik kibontja virágszirmait és előlük nem rejti el az élet harmatos és kesernyés árnyait sem.
Szűretlen világos, hirdeti az üveg, de ebből első blikkre egyik sem teljesül - viszonylag áttetsző, sötét, vadméz színű folyadék csillan a korsóban, tetején kívánatos, de nem makacs habot képezve, illatával méhek hadát magához csalogatva. Az első korty aztán megadja a komlófilnek, ami jár...végtelen komlómezőket, a szelíd szénsavasság csiklandósságában olyan derűs letisztultságot, mint amilyen a pszichedelikus zenében a szitár és a népi gyógyászatban a komlótoboz híres, lelket kisimító varázsát. Ha csak egyetlen üvegre neveztünk be, akkor bizony a búcsúkorttyal majd elnehezül a szívünk, de ott van az Éden, ahol Szent György jelige alatt ilyen sörökkel öblögetnek bölcs és kedélyes beszélgetéseket.
Csevej