Ki gondolná, hogy Győr maga a megtestesült Sörmetropolisz nem kevesebb, mint (legalább) három mini sörfőzdéjével, hmm? Nos, szülővárosom kapcsán be kell valljam, hogy én biztosan nem sejtettem! Aztán ahogy elegendő útmutatással láttak el (nagy köszönet érte svejkunak, azaz Vaskó Jánosnak!), neki is vágtam a sörtúrának, de mielőtt a részletekben elmerülnék, vessünk néhány pillantást a város "söréletére":

Lévén egyetemi város, a korty-infrastruktúra meglehetősen kiépült, csak sajnos rendes sörözőt még nem nagyon találtam a múló évek során; ezt súlyosbítva a városban járva-kelve mindenhol a Borsodi sörgyár fiókkocsmáiba botlik az ember, egészen furcsa. Viszont ennél jóval érdekesebbek ezek a rejtőzködő kicsi sörfőzdék, melyek ha nem is aláaknázni próbálják a nagy multik tevékenységét, de éppen eléggé tiszteletreméltó, hogy ők valami más célt tűztek a zászlajukra.

Az egyik ilyen főzde Győr közigazgatási határain belül, Győr-Ménfőcsanakon található a Veres Péter utcában. Egyszerre jó és rossz hír, hogy a győri főzdék felderítése nem egynapos program, viszont így a Tichy és Társa Sörfőzde egyelőre marad a jövő zenéje. Ha jól tévedek, akkor kétféle sör készül itt, az Amadeus és a Familie (érdekes névválasztás...), a főzde pedig általában délután van nyitva.

Számomra a túra közben derült ki, hogy létezik még egy gyakorlatilag név nélküli főzde is a Fehérvári úton (körülbelül a 60-as házszám alatt), ám a fondorlatos nyitvatartás miatt ez a kóstolás is meghiúsult - a jövő kutatóinak íme a hasznos információ: hétköznapokon délután 6-ig, szombat 4-ig, vasárnap pedig zárva. Mi a szemközti Zokogó Majomhoz címzett kocsmában vigasztalódtunk, ami szintén megér egy misét, különösen ha szociológiai és dialektológiai érdeklődésűek és egészen bátrak vagyunk.

Az immár kipipált kóstolás pedig Likócson, Győr egyik kertvárosi jellegű övezetében esett meg, a Likócsi Sörözőben. Itt ugyan nem főznek sört, azonban a bizonytalan nyitvatartású Győrzámolyi Cervisia Sörfőzde Bors névre keresztelt sörét itt kóstolhatjuk meg csapolt változatban (mellesleg egyszerűbben megközelíthető, mint maga a főzde és így ki tudunk látogatni a közelben tartott vasárnapi lomis piacra az ETO Parknál - ez egy erősen ajánlott programlehetőség vasárnap délelőttökre Győrben).

Az ismét csak furcsa nevű Esztergető utca családi házai közül annyiban tűnik ki célpontunk, hogy egy közepes méretű Likócsi Söröző tábla foszladozó betűi hirdetik a pontos helyet (a nyitvatartás helyi törzsvendégekre alapozó üzletpolitikát sejtet: hétköznapon körülbelül estig, hétvégéken csak délután 5-6-ig). Az udvarra belépve még nem is sejtem a kert végében megbúvó garázs-méretű sörözőt és a kellemesen árnyas teraszt, de közelítve már ígéretes díszítőelemekbe ütközünk. A militária és az államszocializmus kissé maszkulin bűvkörébe azonban igazán a belső helyiség szippant be. A Rex-asztaltól biztat Főnök úr, hogy bátran nézzünk körül, én pedig csak pislogok: egészen döbbenetes mennyiségű régi telefont, táblát, fényképezőgépet és világháborús relikviákat hordtak össze a vendégek, konkrétan olyan, mint egy múzeum. 

 Bizonytalan vagyok, hogy mennyire illdomos egy efféle törzskocsmáról írni, vagy képeket készíteni, hiszen itt egyáltalán nem számítanak idegenekre, és összességében nem is úgy fest az egész, mint egy nyilvános hely. Persze különösen ehhez képest kedvesek voltak, különösen Főnök úr, aki ígéretének megfelelően hozott Zámolyról a szüretlen barna Borsból is két üveggel - azt ugyanis nem szokott, a sörözőben csak a világos Bors kapható csapolva, így az árában is meg kellett egyezni (egyébként helyben fogyasztva 260 Ft egy korsó világos sör, elvitelre pedig 400 Ft/l)

A helyszíni kóstolás után az igazi szakértői munka otthon következett, amikor is a teljes zsákmánynak a végére jártunk, és pontosan így jutottam el az egyik ámulatból a másikba. A pasztörizálatlan világos Bors kitöltve gyönyörű, élénk színnel és a kisfőzdékre jellemző, összetéveszthetelen illattal csábít, csupa komló és virág, ahogy azt szeretem. A komótos szaglászás után a hab tanulmányozásával sem kellett sietni, ugyanis a legvégsőkig kitartó, masszív állagú koronát hord a Bors. Ez több, mint ígéretes! Aztán kövekeznek az abbahagyhatatlan kortyok, miközben egy darabig még ezek a frázisok cikáznak fejemben: mértéktartó szénsavasság, selymes, kiváló zamat, semmi disszonancia, bőven van mit ízlelgetni rajta, stb. Aztán ezeket könnyen félre is teszem, mert egyszerűen jól esik kortyolni ezt a finom sört és ez a lényeg.

Nem szeretném béna lokálpatrióta benyomását kelteni, de azt hiszem Magyarország jelenlegi legjobb sörével barátkoztam össze Likócson...és hogy a mondat első felét igazoljam, tessék rám cáfolni!

Érthető, hogy a barna szűretlen Bors vizsgálata ezek után már nem sikerült túl alaposra, viszont az biztos, hogy nem sok ennyire intenzíven pörkölt kávés ízvilágú sör létezik - ez sem egy erős sör, kellemesen itatja magát, mégsem gejl, vagy cukros. Erős a gyanúm, hogy a barna Bors esetében sem spóroltak az alapanyagokkal, és ez különösen szűrés híján még több árnyalatot tartogat, szóval erre a sörre is azt kell mondjam, hogy nagyon korrekt alkotás, lesz belőle repeta!