Az új lemez pedig innen, e-mail cím ellenében ingyen levadászható!

Az utolsó napok sajnos elhallgatásra kényszerítettek, mivel rengetegszer elpróbáltuk, majd előadtuk a végső prezentációnkat, illetve a színdarabunkat, majd átvettük a kurzus elvégzését igazoló papírost, meg mellesleg szorgosan ünnepeltük a búcsúzást...sör és könny folytak vala.

Amint idő dolgában kicsit jobban állok, teszek fel képeket is, meg eldöntöm, hogy folytatom-e a cseh dolgokkal kapcsolatos beszámolókat, vagy hogy mi legyen.

Egyelőre (kieg. majdnem) minden kedves érdeklődőt köszöntök, üdvözlök, ölelek a legszebb dél-csehországi városból, Cesky Krumlovból, ahol szépen süt a napocska és vigasztalja zaklatott közérzetemet a Föld szívcsakrája (és naná, az U Báby remek Pilzenije).

Opcionális programként tegnap Náchod sörgyárában jártunk, ahol (mily meglepő) megtekinthettük a sörgyártás csínját-bínját, majd a műsort kóstolással zárhattuk. 12 különböző Primátor sört próbálhattunk ki, és ugyan ismertem a szortiment majd' mindegyik példányát (leszámítva a diabetikus és a nemalkoholikus verziót), az új, frissen csapolt tizenegyes abszolút bajnok volt - mondtam már, hogy megveszek a tizenegyes sörökért? Arany középút, tudták ezt már az ókori bölcsek is!

Szombaton egésznapos kirándulást tettünk Hradec Kralove városába, ami érthetetlen módon háromórás soppinggal indult - a büntetést nem tudom, mivel érdemeltük ki, de elkávézgattam Pepával, a gitáros (cukros) bácsinkkal, gondolván úgyis megszökök az első adandó alkalommal.

Ezt követően választhattunk, mivel töltjük a délutánt: további soppinggal (!), uszodával, vagy múzeumnézős sétával...az időjárás ramaty volt, én pedig elvonultam a már kiszemelt Sokolovnába ebédelni. Már elővettem a könyvemet, és ráhangolódtam a magányos álmodozásra, mikor Martin és Evan (két lumpkirály) lépett be - ők is ráuntak erre a nonszensz programínálatra, így mikor vázoltam, hogy megnéznék egy ígéretes műintézményt, örömmel csatlakoztak.

Ugyan Dobruškáról már öt faluval odébb se biztos, hogy tudnak, mégis van egy afféle elővároskája, egy önálló, 70 lakost számláló kis település: Běstviny. Nagyrészt önkéntes tűzoltók élnek itt, így Běstviny azon kevés helyek egyike, ahol minimum egy tűzoltó jut egy háztartásra, ráadásul ritkán hivatalos az ember olyan mulatságba, ahol az egész falu a házigazda - mindenki eljött aznap este!

Az étteremhez tartozó nagy udvaron a tűzoltók bemutatót tartottak, majd a falu nevében egy roppant szívélyes Úr magyarázta el a gyakorlati tudnivalókat: balra grillezett hús, zenekar és táncparkett, jobbra pedig sör és mosdók találhatók.

Felhívta a figyelmünket a kert másik végében álló muzeális korú autómobilra, ami időnként elvitte egy körre a csujjogató krajánokat, persze folyamatosan visító dudával.

Nos, a gyakorlati tudnivalók összefoglalhatók ekkora terjedelmben is, de hogy mennyire jól érezte magát mindenki és mekkorát táncikáltunk, arra nehezen találok szavakat...

Třebechovice pod Orebem álmos kisvároska, ahol Betlehem-kiállítást tekintett meg a nem kicsit fáradt brigád (figyelem, sörözönös grillvacsora utáni nap) - itt ismerkedtem meg a képen látható biciklis úriemberrel, miután a cimborájával már jól összebarátkoztam a főtéren. A kerékpáron elhelyezett, intellektust sugárzó bőrtáskák sört rejtenek, hogy a déltájban megszomjazó, vicces feliratos pólójú cseh ne szomjazzon...55 éves, és értesülve arról, hogy nem vagyok cseh, legyintett, hogy ő sem tud csehül.

Egy dal népszerűsége kisebb-nagyobb közösségeken belül könnyen lemérhető abból, hányféle mókás átirata születik, vagy akár abból, elég-e 1-2 szót elővenni belőle, és mindenki azonnal tudja, miről van szó. Okolo Hradce.

Tegnap Červený Kostelecben jártunk, hogy végre valami fogyasztható programban legyen részünk (akad nyafogás, hogy idén a redukált költségvetés miatt nem csak az étkeztetés gyérebb, hanem a programkínálat is) és most nem csalódtunk. Ebben a kissé élettelen városban már sokéve rendeznek nemzetközi néptánc-fesztivált, ennek megfelelően elég nagy volt a népsűrűség. Hosszas bandukolás után találtunk egy kiváló Sokolovna éttermet a városban, így itt költöttük el a vacsoránkat...

Mi is az a Sokolovna...? Jogos. Nos, a cseh Sokol-egyletek hagyományosan meghatározó társasági közegnek számítanak errefelé, ideálja az erőtől duzzadó, kiegyensúlyozott cseh ember. A mai napig működik ez a rendszer, és értelemszerűen tartoznak hozzá szálláshelyek és éttermek; utóbbiak abszolút az ajánlott kategóriát képviselik, már ha az a cél, hogy földközeli árakon jót együnk-igyunk, cseh módra.

Tegnap meglátogattuk a Dobruškán található katonai térképészeti intézetet, ahol 2 órás felvilágosításban részesítettek minket - ugyan nagy vonzalmat nem érzek a térképkészítés iránt, túl lehetett élni, sőt, megajándékoztak minket egy nagy Csehország térképpel és egy madártávlati Dobruska fényképpel!

Tetszetős programok híján a vasárnap este zenegépezéssel és sörrel telt, hogy aztán kicsit nehezebben rázódjunk vissza a hétfő reggeli nyelvórákba. Sebaj, Alena rákapcsolt az intenzitásra és most aztán rohanunk nagyon a tananyaggal!

Kézhez kaptuk mindannyian a kilátásba helyezett utazási hozzájárulást: európai országok esetében ez 1500 korona, ami az én kivételes esetemben nem csak kisegít, hanem teljességgel fedez is mindent.

Délután ismét Křivánek urat hallgattuk, most a Cseh Köztársaság politikai struktúrájáról mesélt, csak sajnos betársult két tolmács is, így háromszor hosszabbra sikeredett...így ez az előadás inkább csak a legalapabb tudnivalókat hozta, nem pedig a várva várt elmélyülést. Azt pedig eddig is tudtam, hogy hasonlóan mennek a dolgok, mint a legtöbb posztkommunista országban - habár nyilván kissé magasabb fokú igényességgel.

Egyre érződik a készülődés a finisre - lesz valami fellépésünk is egy rövidke mese előadásával (a magtól fulladozó kiskakasról és az ő tyúkocskájáról, aki megmenti - én majd a varrónőt alakítom, aki megvarrja a kútnak a ruhácskát, hogy az vizet adjon a pipinek, jó mi?). Már a végén kiosztandó oklevelekre kerülő adatokat is egyeztették velünk, na ez már tényleg a vég kezdete! Azt gondoltam, ilyenkorra már belejövök a cseh nyelvű csevegésbe, hát nem. Skót cimborámmal, Archie-val (vagy ahogy itt konzekvensen szólítják, Ardzsi) galád módon angolul kommunikálunk, pedig ő tisztességesen tud csehül -  mentségemre legyen mondva, próbálkozunk, de az ő angolságát is nehéz érteni, lévén skót, illetve fogszabályzós, nemhogy a csehségét (ez gyakorlatilag skótul kiejtett cseh szavakat jelent)...Az ilyesmi probléma tud lenni a krajánokkal sajnos.

Sebaj. Ma újabb večer narodu, és lehet izgulni Zlatiért, aki hősiesen készült egész éjjel és nappal (ezért sem készült tegnap poszt, hisz a bolgár nép szolgálatába állt a notebook - szegény, mit szenvedhetett a magyar nyelvvel!).

És igen, 8 óra van, ideje benéznem a fialová třidába....

Talán már említettem, hogy igen gyakran énekeltetnek minket, így most arra gondoltam, hogy megmutatom, mégis miféle zenéről van szó...

Ez a dalocska azokat az időket idézi meg, amikor a cseh nyelv életben maradása kérdésessé vált a német nyelv bevezetése miatt...

Odahaza lehetett persze anyanyelven csacsogni, de hogy ne felejtődjön el egy nyelv, abban nagy szerepe tud lenni az efféle daloknak - értekezhetnénk hosszasan olyan, kicsit lejáratott jelenségekről, mint a közös éneklés összetartó ereje, az egyszerre oltalmazandó és oltalmazó hagyomány, de inkább tessék meghallgatni a muzsikát!

Ahhoz se kell atomtudósnak lenni, miért tanítanak a krajánoknak ilyesmit: a Dél-Afrikában, vagy éppen Palesztinában élő cseh leszármazottak nemzeti identitása bizony ilyen apróságokon is múlhat - engem leszámítva gyakorlatilag mindenki ismer néhány hagyományos cseh dalt, én meg igyekszem eltanulni...

Ebből a helyszíni tudósításból ha más nem is, az kiderül, hogy nem csak sörtúrára neveztem be Dobruškai nyári nyelvkurzusra hivatkozva...

További bizonyíték lapozás után, a képen a fialová třida látható!

Křivánek úr, a tábor vezetője tartott ma történelemből izgalmas előadást és a várakozásaimhoz képest jóval több szó esett a magyarsággal közös múltbéli dolgokról (perszonálunió, monarchia).

Azonban sosem fogom egészen zökkenőmentesen venni, hogy a csehek számára egyaránt létezik Uhersko és Mad'arsko - a kettő közti különbség leginkább méret szempontjából ragadható meg, vagyis az előbbi Nagy-Magyarország, a másik pedig ugyanennek a Bécsiszelet formájú miniatűr változata.

...azaz Nemzetek Estéje volt kedden, és lehetett izgulni, mennyire járatom le kishazánkat - aggódó Mindannyiotoknak jelentem alássan, a feladatot teljesítettem, és első cseh nyelven tartott monológom körülbelül 10 percesre sikerült. Kaptam hátbaveregetést érte bőven, pedig előtte nagyon nem úgy festett, hogy képes vagyok helyes, egész mondatokat kiizzadni csehül.

Újabb Uneszkó-gyöngyszemmel gazdagodtam tegnap, mikoris Litomyšlben jártunk, kastélynézőben főleg, de előtte beugrottunk még Lamberkbe is, ahol csipkét készítenek.

No, de vissza Litomyšl városába: Isten óvjon a népszerű turistahelyektől, ám meg kell hagyni, ahol ennyi kastély van (magára valamit is adó cseh városnak kell, hogy legyen), ott tudják, hogy is kell a kastély műfaját űzni. Közép-európai reneszánsz alapok, kicsiny privátszínház, émelyítő burzsujkodás, illetve személy szerint egy kis Veszedelmes viszonyok-beütés.

Mindenkinek köszönöm a javaslatokat hungarikum témában, jöhet még egészen a prezentáció napján reggelig!

A tegnapi túra egész jó volt, Babičinno údolíban (Nagyanyó völgye) jártunk, ami tulajdonképpen irodalmi színezetű programnak, mivel Božena Němcová nagyon népszerű regénye itt játszódik (Ratibořicében) - olyannyira nagy dobás a könyv, hogy magyarul is fellelhető (állítólag) Nagyanyó címen.

Tegnap a hazám tipikus dolgait kellett rajzosan előadni, és az ilyesmiben meglehetősen gyér vagyok, mindenesetre a többiek színes festményeihez képest nekem szürkében sikerült rajzba öntenem...ez is biztos jelent valamit (meg az is, hogy totál diszfunkcionális lett a kút, tudom).

Újabb felejtős ebéd, majd délutáni okosodás után Zlatival sétálni mentünk, és újabb ismeretlen dobruskai utcákat találtunk (mellesleg pasztörizáltalan 11-es sört is). A vacsorával aztán már úgy megcsúsztunk, hogy a Nemzetek estéje pt 1. kissé le lett késve, be se mentünk. Jövő héten állítólag Magyarország lesz terítéken, amire már most jó lesz lelkileg (esetleg nyelvileg) gyúrni.

Aerobikedzéshez nem volt kedvem, úgyhogy felkerekedtem meglelni a helyi sörfőzdét, ahol a Rampušák névre keresztelt sört készítik. Gondolnátok, mennyire komplikált biznisszbe vágtam a fejszémet?! A sörgyár nem központi fekvésű, ám nem lehet főztjüket helyben kóstolni. Felvérteztem magam térképes segítséggel, és hosszas barangolás után találtam csak rá az étterem-bowling klubra, ahol belekóstolhattam a szűretlen (kvasnicovy) ósforrásba.

A domb tetején leledzik ez a hely és a panorámás kertben helyezkedtem el a maradék házi feladattal - bizooony, ismét naagy Pohoda! A vidéki kisebb sörfőzdék termékeinek jellegzetes illata és frissessége ebben a sörben is gyönyörfakasztó volt, mint afféle mézes nektár, de nem gejl! Nem ragozom tovább, jó?

Egy korsó 20 korona, ráadásul mondom, édeni körülmények közt fogyaszthattam el. Aztán persze az is lehet, hogy ennyire jól esik egy kis magány, egy kis saját fejem után menés.

Mindenesetre éljenek soká a kis sörfőzdék!

Jelentem alássan, ma az eddigi tanárom útmutatása alapján beültem a lila osztályba, gondolván kis lépés nekem, nagy lépés a nyelvtudásomnak. A lila kissé jóság, kétségtelen - ráadásul Alenát tartottam eddig is a legrokonszenvesebb oktatónak, poénkodós, de nem jópofáskodó idősebb hölgyről van szó sajátos elvarázsoltsággal (ígérte például, hogy meghallgatunk egy számot de erre 3 óra alatt sem került sor). Persze idővel feltűnt, hogy a nyelvi szint körülöttem megváltozott egy csapásra, de ugye engem jófajta fából faragtak, gondoltam to-nevágyí, aztán bizony ki is derült, hogy valami félreértés folytán kettőt léptem felfelé egy helyett - így a második legjobb osztályba járok jelenleg. Mondtam már, tudom, de most aztán tényleg írjatok nekem sokat magyarul.

Tegnap helyi városnézés volt a város egyetlen híres szülöttjének nyomában, aki nem más, mint F.L. Věk.

Szuper-Szerencsét húsz koronáért az opočnoi búcsúból! Egy zöldellő kertben vészeltük át az ordenáré forgatagot, ahol kézműves, hagyományőrző sátrak álltak. A fűben hűs Radegastot szürcsölgetve jutottunk el végre, a tábor kezdete óta először a POHODA állapotába. Ha valaki nem ismeri a terminust, nos ez számomra a kiegyensúlyozott, inspirációban gazdag létezés csimborasszója (végre találtam alkalmat, hogy ezt a szót használhassam). Az este szabad program volt, séta volt, meg egy jóéjszakát sör a Restaurace u F.L.Věkában. 

Reggelre megtörtént a nyelvórák beosztása, így a piros csoportba kerültem, a középategóriás nyelvtudásúakhoz - holnap megnézem az eggyel fejlettebbeket, hátha dobbanthatok egy szintet!

Ma már 5 órán keresztül hallgattam, hogy jákszemenujes, meghogy jánejszemsztudentká, úgyhogy most hadd mondjam meg őszintén, hogy untam, másrészt lefáradtam tőle. Délután hivatalos városnéző séta lesz, kedvem az gyakorlatilag nulla, bárcsak elszabotálhatnám és olvashatnék, meg zenebuzulhatnék csak egy kicsinykét! Mióta itt vagyok, egy sort nem olvastam és talán összesen 2 számot hallgattam meg, igazán megérdemelném, mert nem elég, hogy várhatóan roggyannt egészséggel térek innen haza, és lezüllött magyarsággal, még az elbutulás is fenyeget...to nenyí fajn!

A kantinban elkapott a 90 éves néni, és magyarul kezdett el beszélni hozzám, azt hittem dobok egy hátast; majd megtárgyaljuk mi ez az egész, meg honnan van neki magyar nyelvtudása, hisz Prágából vándorolt ki Izraelbe - valamelyik kkövetkező epizódból ez is ki fog derülni!

Dobry Den!

A megérkezést követően kiderült ez az: egyetlen magyarka vagyok, bűbájos lánykákkal raktak egy szobába (horvát és bolgár nemzetiségűek), illetve az se titok már, hogy körülbelül mindenki cseh leszármazott. Próbáltam frappánsra venni a dolgot, és mondtam, hogy én 'intellectual descendant' volnék inkább, nem haragudott meg érte senki. 

Tegnap bemutatkozó est volt hosszú órákon keresztül: ki kellett állni az egész népsereg elé, és csehül bemutatkozni (az egész napos utazgatás, berendezkedés után). Azt hiszem, majd ez alapján lövik be a nyelvi csoportokat - ez nem olyan jó hír, hisz érteni jóval többet értek, mint amennyit beszélek, no de sebaj.

Az már mindenesetre vehető készpénznek, hogy visszavonulós idő, szabad délután, vagy reggel nem sok lesz....de legalább a WIFI működik, látszólag erre senki se számított, úgyhogy remek helyzetben vagyok (köszönet Sertársamnak, aki kinyomozta nekem a létfontosságú infót).

Azzal is tisztában voltam, hogy a csehek fantasztikus gasztronómiai világa árnyoldalakat is rejt és ez tegnap nyomban eszembe is jutott. Mi lesz az ebéd? Hús hússal gyakorlatilag, ám ha minden így folytatódik, kevés jut majd el a tudatomig, hisz a kávéról teljesen lemondhatok ebben a hónapban. Reggel kértem a portán eszpresszót (hangsúlyozottan azt, hogy ne turecká (=török) kávét kapjak), ám instant szemét lett a jussom. Holnap turecká...

Mellesleg vicces, minden három nyelven zajlik (cseh, angol, spanyol), annyira vegyes a nemzetiségi összetétel!

Egyelőre ennyi, mert ha nem rohanok a zuhanyzóba, lekésem a délelőtti kirándulást (a reggelit azt hiszem már sikerült).

Nagy öröm amúgy kommenteket látni! :) Beszéljetek hozzám magyarul, mert még elfelejtem, mire innen hazakerülök!