Ugyan 2009 nem volt se 1967, se 1968, se egy új kor hajnala, azért szép számmal születtek nagyszerű lemezek, melyek kishazánk információs szögesdrótjain belül idén sem okoztak különösebb izgalmakat. Természetesen nem a last.fm közösségére utalok ezzel a megállapítással és nem is a szóban forgó zenéket minősíteném, hanem...
Bizonyára illene felvázolnom az általános trendeket és a legfontosabb irányzatokat, de erre sajnos nem érzek nagy késztetést. Mindenesetre örömmel megállapítható, hogy az indie rock idén még a tavalyinál is kevésbé volt menő, ez a jóízléssel kezd összhangban lenni. Azonban idén is érdemes volt elsősorban pitchfork-ot, illetve quart-ot és nme-t olvasni, ha nem akartunk az Önök kérték dalcsokrán kínlódni. Amennyiben szabad egy személyes észrevételt tennem, akkor még talán nem késő javasolnom, hogy a számtalan zenei blog közül néhány egyéniségünkkel passzentosra iratkozzunk fel!
És akkor...az év lemeztermése. Akad néhány kézenfekvőnek, vagy biztos befutónak tűnő opció, vagy hogy sorrendben tálaljam mindezt. Nem, inkább csak megmutatnék pár olyan remekművet, ami esetében elképzelhető, hogy újdonságot tartogat a kedves olvasónak.

Szóval sorrend nincs.

A place to bury strangers - Exploding head

Irgalmatlan, hangos, lehangolt noise-shoegaze elkövetők, idei lemezükről a Deadbeat a kijelölt illusztráció, zajos felvezetésként:

The Crystal Stilts - Alight of night

Jesus and Mary Chain lemezeik biztos bekeretezve függnek a falon, de ettől még simán zseniális ez a kissé álmatag, kellően kásás shoegaze lemez. Love is a wave kerül ide, ami természetesen nem ezen a bizonyos debüt lemezen van, hanem a kicsit későbbi kétszámos EP-ről:

The Big Pink - A Brief history of love

Tőlük az, hogy Dominos, az biztos megvolt legalább a rádiózós közönségnek, ám a The Big Pink első lemezén jóval kevésbé irritáló lassú elektrórokk balladák sorakoznak, például az első szám, a Crystal Visions (régi mániám, hogy egy jó beköszönés egész lemezek sorsát döntheti el...):

Florence and The Machine - Lungs

Év vége felé öltem volna már egy ütős poplemezért, majd az égiek meghallgatták kérésem és lőn Florence kisasszony különösebb csavar nélküli állítólag indie, szerintem csak szimplán pop jellegű debütáló lemeze tele olyan slágerekkel, mint a Hurricane Drunk, csak hogy olyat mondjak, amiből nem lett kislemez:

Animal Collective - Merriweather post pavilion

az experimentális független zene szent tehenei idén még tovább, még jobbat, még nagyobbat, még fifikásabbat alkottak. Elég intellektuális-e zenehallgató vagy?
Nem-kislemez szám a Lion in a Coma:

 
Atlas Sound - Logos

ha már Deerhunter lemez nem készült idén...sideprojektnek azért ugye nem gyenge? Lemezutolsószám a címadó, vagyis Logos. Lemezt befejezni is kell(ene) úgy tudni, hogy emlékezzen rá az ember, nemde?

The Strange Boys - And girls club
 
koszos garázsrokk, bájos egyszerűségében feledteti az érfelvágós kamaszkor minden nyügét...
Igyál még egyet és fogd rá a Woe is you and me-re:

Black Lips - 200 million thousand

Róluk már biztos meséltem, ők a kedvenc zenekarom, pont. Könnyed kis bolondozás a leghírhedtebb koncertzenekartól az I'll be with you videójában, ők a megtestesült ártalmatlanság mellesleg:

Ty Segall - Lemons

Szintén egyszemélyes zenebohóc produkció, értsd egyszerre minden egy személy által szólal meg - koszos lo-fi garázsrokk...hmm, lehet hogy ez volt az év trendje? It, itt:

Wavves - Wavves

Elsőlemezes lo-fi noisepunk egy unatkozó amerikai sráctól, aki még ebben az évben le is futotta remélhetőleg a hirtelen jött hírnév okozta seggfejséget, miután párszor igencsak meggyült a baja a koncertezéssel...So bored:
  

The XX - The XX

Elsőlemezes szép post-punkkal kutyult soul, finom és hibátlan stílus, semmi erőlködés, vagy majomkodás, ezt szerencséjükre a kritikusok is csak elismerő csettintéssel nyugtázták. Crystalised:

 Köszönet az égieknek!

A cseh megközelítést kissé félretéve ma egy olyan csokrot kötöttem az idei zenei gyöngyszemekből, melyek felejthetetlenné tették a 2009-es évet. Nem szúrtam bele olyan művészeket, akik album szintjén is remekeltek, de ez nem zárja ki, hogy ezek a darabok egytől-egyik zseniálisak, lássátok...

Best Coast - When I'm with you

Idén csúcsosodott ki a zene lo-fi forradalma sok kásásra hangolt zajos felvétellel, melyekből a hi-fi élvezetet az attitűd kompenzálta. Bethany Cosentino az álmodozás negédességét ricsajjal űzte el, hogy legyen mire szerelmesnek lennie a kissé férceletlenebb karakterű lányoknak is.

Cass McCombs - You saved my life

Az árulkodó cím nyíltan romantikus húrokat pendítő szerzeményt takar és Cass McCombs idei lemeze ugyan nem maradt emlékezetes, de fogjuk inkább erre a túlságosan hibátlan dalra, mely egyszerűen elszívja a figyelmet a lemez többi részétől. Lássuk a keringős ütemekre szerkesztett, new wave ízeket megidéző poptételt meglepő country-hajlításokkal, slow motion videóval.

Matt and Kim - Lessons learned

Nagyvárosi meztelenkedés, abszurdra sikeredett csattanó a videóban, zenei oldalról pedig egy szeretnivaló naív szintis pop-punk, Matt and Kim 2009-es lemeze pedig majdnem befutó a személyes, rendkívül rigorózus album-listámon.

Micachu - Vulture

Létezik ember a Földön, aki egy ilyen masszív kiállású dalra nem érzi mozgásszerveiben a bugit? Legfeljebb még nem ismeri ezt a pörgős kis szerzeményt, vagy sosem kereste még a kardio testmozgások ideális zenei aláfestését...

Real Estate - Beach Comber

Ezt hallgatva mély töprengésbe esek, hogy mikor lesz már végre nyár?!

Szeretem a surf popot és ha ez eddig még másban nem fogalmazódott meg, ideje egy kortárs klasszikussal bevezetődni a Beach Boys által felfedezett éteri hullámokba, szigorúan napocskának öltözve, mert azért a pszichedélia (az idei év varázsszava részemről - ugye milyen nyilvánvaló, hogy 2009 pszichedelikus év volt?!) sem marad el....

The Horrors - Sea within a sea

A brit The Horrors kapcsán eddig legfeljebb kirakatban mutogatható gótikus babákra gondolhattunk lendületes, psychobilly áthallású garázsrock zenével...ám a mai világban ki gondolta volna, hogy ezek a pózőrök találják ki magukat gyökeresen új felfogással 2009-ben? Az eredmény egy nálam majdnem befutó album minimum 4-5 irgalmatlanul erős számmal, megadjusztálva a joy division féle new wave-vel (amiről azt hittem totál lejárt lemez), több finomsággal, de még mindig kellő erővel. Jóegészséget a folytatáshoz!

The Pains Of Being Pure At Heart - Come Saturday

Az olyan zenei műszavakat félretéve, mint shoegaze, dream pop, meg twee, ez a lemez egész egyszerűen egy marhajól fülbemászó lemez, kellő kritikai túllihegéssel, de ha nem bonyolítjuk túl a dolgot, akkor mondhatjuk, hogy ilyen zenére nagyon fajn érzés táncikálni, főleg párosan, főleg kicsit szégyenlősen, nem feledve az egész életen át tehernek tűnő, ám táncolva szerethető kamaszkort.

Na jó, de mit ESZIK...?

Sajnos nem épp egy cseh szupermarketből jövök, de mivel akaratlanul is belefut az ember cseh földön járva a fogyasztás kisebb-nagyobb szentélyeibe, nem árt, ha tudjuk mire számítsunk...

Először is az árakat tekintve nem szükséges semmilyen rákészület, azt leszámítva, hogy feltehetően koronában ejtjük meg a vásárlást - ám (számomra legalábbis) a számolás mindig egyszerű, hisz kb. tízzel szorzunk a polcok előtt állva (amúgy fizessünk bátran kártyával!)

Aztán pedig a vásárlói magatartás: sajnos a csehek is imádnak furakodni, meg aggatni egymást, így abszolút felesleges nyugatias mintákat erőltetnünk magunkra, mondhatni érezzük otthon magunkat...

Közeleg az adventi konzumzarándoklat és nekem különösebb összefüggés nélkül akadt most kezembe ez a remek régi videó az itt említett mechanikus Betlehemről - van még ott sok egyéb lesnivaló is, nem kevésbé érdekesek, már annak, aki szereti az archív filmhiradókat.

Villáminterjú Václav Klaus cseh államfővel

Bede Márton: Klaus úr, nem tűnt fel Önnek, hogy a kekeckedő hivatalnok a Svejkben is mindig negatív szereplő?
Václav Klaus: Nem.
Bede Márton: Köszönöm az interjút!

innét

Köszönet Bede úrnak, további szellemes interjúkat kívánok!

 Nem. Remélem öreg gyermekként még lehetek fele ilyen menő.

Helyezkedjünk el kényelmesen, éppen úgy, mintha valami kikezdhetetlen tökéletesség készülne magávé tenni bennünket...igen, ismét elhoztam nektek régi idők régi dalait mégpedig egy cseh multitehetségű sanzonénekesnőt ideszúrva, kinek becses művészneve Radůza.

Persze nem régi itt semmi sem, csak hajlamos ebben a leócsított manapságban úgy érezni az ember, hogy az örök formák régen voltak divatban...

Az eredeti orosz is itt van, Владимир Высоцкий követte el:

Visszatérve Radůza kisasszonyra, dalszerzői feledhetetlenség szempontjából azért többnyire nem szorul segítségre (sőt, nem kicsit rajonghat az idegen nyelvekért, hisz anyalnyelvén kívül dalszerez lengyelül, franciául is...reszpekt) :

Hosszas pauza után íme a közelmúlt néhány ropogós frissességű eseménye!

Az alant beközölt koncertajánló végkifejlete szívderítő volt, és szellemet, kedélyt egyaránt vitalizáló: gondolok itt ugyebár a Hangfoglalás keretein belül meghívott DVA formációra. A nemlétező népek folklórja hallatlanul is izgalmas, de átélve mindazt a kerek egészet, amibe belehunyorított egy kis konyha-beatbox, meg borongós szaxofon, sőt még társalgási zsebkönyvből találomra ollózott magyar frázisok is. Családias látogatottság, ülő pozitúra, konstans somoly szájszélen....igen, vadásszátok le nulla koronáért (ami átváltva nulla magyar forint, bizony) a legutolsó lemezt, most!

Aztán pedig következzék egy igazi cseh szabadszellem, aki szintén kishazánkban tette tiszteletét (a kép csak egy könnyed vizuális párhuzam David Černý - magyarischul Fekete Dávid - és Jack White, címeres zeneforradalmár között).

Az új lemez pedig innen, e-mail cím ellenében ingyen levadászható!

Az utolsó napok sajnos elhallgatásra kényszerítettek, mivel rengetegszer elpróbáltuk, majd előadtuk a végső prezentációnkat, illetve a színdarabunkat, majd átvettük a kurzus elvégzését igazoló papírost, meg mellesleg szorgosan ünnepeltük a búcsúzást...sör és könny folytak vala.

Amint idő dolgában kicsit jobban állok, teszek fel képeket is, meg eldöntöm, hogy folytatom-e a cseh dolgokkal kapcsolatos beszámolókat, vagy hogy mi legyen.

Egyelőre (kieg. majdnem) minden kedves érdeklődőt köszöntök, üdvözlök, ölelek a legszebb dél-csehországi városból, Cesky Krumlovból, ahol szépen süt a napocska és vigasztalja zaklatott közérzetemet a Föld szívcsakrája (és naná, az U Báby remek Pilzenije).

Opcionális programként tegnap Náchod sörgyárában jártunk, ahol (mily meglepő) megtekinthettük a sörgyártás csínját-bínját, majd a műsort kóstolással zárhattuk. 12 különböző Primátor sört próbálhattunk ki, és ugyan ismertem a szortiment majd' mindegyik példányát (leszámítva a diabetikus és a nemalkoholikus verziót), az új, frissen csapolt tizenegyes abszolút bajnok volt - mondtam már, hogy megveszek a tizenegyes sörökért? Arany középút, tudták ezt már az ókori bölcsek is!

Szombaton egésznapos kirándulást tettünk Hradec Kralove városába, ami érthetetlen módon háromórás soppinggal indult - a büntetést nem tudom, mivel érdemeltük ki, de elkávézgattam Pepával, a gitáros (cukros) bácsinkkal, gondolván úgyis megszökök az első adandó alkalommal.

Ezt követően választhattunk, mivel töltjük a délutánt: további soppinggal (!), uszodával, vagy múzeumnézős sétával...az időjárás ramaty volt, én pedig elvonultam a már kiszemelt Sokolovnába ebédelni. Már elővettem a könyvemet, és ráhangolódtam a magányos álmodozásra, mikor Martin és Evan (két lumpkirály) lépett be - ők is ráuntak erre a nonszensz programínálatra, így mikor vázoltam, hogy megnéznék egy ígéretes műintézményt, örömmel csatlakoztak.

Ugyan Dobruškáról már öt faluval odébb se biztos, hogy tudnak, mégis van egy afféle elővároskája, egy önálló, 70 lakost számláló kis település: Běstviny. Nagyrészt önkéntes tűzoltók élnek itt, így Běstviny azon kevés helyek egyike, ahol minimum egy tűzoltó jut egy háztartásra, ráadásul ritkán hivatalos az ember olyan mulatságba, ahol az egész falu a házigazda - mindenki eljött aznap este!

Az étteremhez tartozó nagy udvaron a tűzoltók bemutatót tartottak, majd a falu nevében egy roppant szívélyes Úr magyarázta el a gyakorlati tudnivalókat: balra grillezett hús, zenekar és táncparkett, jobbra pedig sör és mosdók találhatók.

Felhívta a figyelmünket a kert másik végében álló muzeális korú autómobilra, ami időnként elvitte egy körre a csujjogató krajánokat, persze folyamatosan visító dudával.

Nos, a gyakorlati tudnivalók összefoglalhatók ekkora terjedelmben is, de hogy mennyire jól érezte magát mindenki és mekkorát táncikáltunk, arra nehezen találok szavakat...

Třebechovice pod Orebem álmos kisvároska, ahol Betlehem-kiállítást tekintett meg a nem kicsit fáradt brigád (figyelem, sörözönös grillvacsora utáni nap) - itt ismerkedtem meg a képen látható biciklis úriemberrel, miután a cimborájával már jól összebarátkoztam a főtéren. A kerékpáron elhelyezett, intellektust sugárzó bőrtáskák sört rejtenek, hogy a déltájban megszomjazó, vicces feliratos pólójú cseh ne szomjazzon...55 éves, és értesülve arról, hogy nem vagyok cseh, legyintett, hogy ő sem tud csehül.

Egy dal népszerűsége kisebb-nagyobb közösségeken belül könnyen lemérhető abból, hányféle mókás átirata születik, vagy akár abból, elég-e 1-2 szót elővenni belőle, és mindenki azonnal tudja, miről van szó. Okolo Hradce.

Tegnap Červený Kostelecben jártunk, hogy végre valami fogyasztható programban legyen részünk (akad nyafogás, hogy idén a redukált költségvetés miatt nem csak az étkeztetés gyérebb, hanem a programkínálat is) és most nem csalódtunk. Ebben a kissé élettelen városban már sokéve rendeznek nemzetközi néptánc-fesztivált, ennek megfelelően elég nagy volt a népsűrűség. Hosszas bandukolás után találtunk egy kiváló Sokolovna éttermet a városban, így itt költöttük el a vacsoránkat...

Mi is az a Sokolovna...? Jogos. Nos, a cseh Sokol-egyletek hagyományosan meghatározó társasági közegnek számítanak errefelé, ideálja az erőtől duzzadó, kiegyensúlyozott cseh ember. A mai napig működik ez a rendszer, és értelemszerűen tartoznak hozzá szálláshelyek és éttermek; utóbbiak abszolút az ajánlott kategóriát képviselik, már ha az a cél, hogy földközeli árakon jót együnk-igyunk, cseh módra.

Tegnap meglátogattuk a Dobruškán található katonai térképészeti intézetet, ahol 2 órás felvilágosításban részesítettek minket - ugyan nagy vonzalmat nem érzek a térképkészítés iránt, túl lehetett élni, sőt, megajándékoztak minket egy nagy Csehország térképpel és egy madártávlati Dobruska fényképpel!

Tetszetős programok híján a vasárnap este zenegépezéssel és sörrel telt, hogy aztán kicsit nehezebben rázódjunk vissza a hétfő reggeli nyelvórákba. Sebaj, Alena rákapcsolt az intenzitásra és most aztán rohanunk nagyon a tananyaggal!

Kézhez kaptuk mindannyian a kilátásba helyezett utazási hozzájárulást: európai országok esetében ez 1500 korona, ami az én kivételes esetemben nem csak kisegít, hanem teljességgel fedez is mindent.

Délután ismét Křivánek urat hallgattuk, most a Cseh Köztársaság politikai struktúrájáról mesélt, csak sajnos betársult két tolmács is, így háromszor hosszabbra sikeredett...így ez az előadás inkább csak a legalapabb tudnivalókat hozta, nem pedig a várva várt elmélyülést. Azt pedig eddig is tudtam, hogy hasonlóan mennek a dolgok, mint a legtöbb posztkommunista országban - habár nyilván kissé magasabb fokú igényességgel.

Egyre érződik a készülődés a finisre - lesz valami fellépésünk is egy rövidke mese előadásával (a magtól fulladozó kiskakasról és az ő tyúkocskájáról, aki megmenti - én majd a varrónőt alakítom, aki megvarrja a kútnak a ruhácskát, hogy az vizet adjon a pipinek, jó mi?). Már a végén kiosztandó oklevelekre kerülő adatokat is egyeztették velünk, na ez már tényleg a vég kezdete! Azt gondoltam, ilyenkorra már belejövök a cseh nyelvű csevegésbe, hát nem. Skót cimborámmal, Archie-val (vagy ahogy itt konzekvensen szólítják, Ardzsi) galád módon angolul kommunikálunk, pedig ő tisztességesen tud csehül -  mentségemre legyen mondva, próbálkozunk, de az ő angolságát is nehéz érteni, lévén skót, illetve fogszabályzós, nemhogy a csehségét (ez gyakorlatilag skótul kiejtett cseh szavakat jelent)...Az ilyesmi probléma tud lenni a krajánokkal sajnos.

Sebaj. Ma újabb večer narodu, és lehet izgulni Zlatiért, aki hősiesen készült egész éjjel és nappal (ezért sem készült tegnap poszt, hisz a bolgár nép szolgálatába állt a notebook - szegény, mit szenvedhetett a magyar nyelvvel!).

És igen, 8 óra van, ideje benéznem a fialová třidába....

Talán már említettem, hogy igen gyakran énekeltetnek minket, így most arra gondoltam, hogy megmutatom, mégis miféle zenéről van szó...

Ez a dalocska azokat az időket idézi meg, amikor a cseh nyelv életben maradása kérdésessé vált a német nyelv bevezetése miatt...

Odahaza lehetett persze anyanyelven csacsogni, de hogy ne felejtődjön el egy nyelv, abban nagy szerepe tud lenni az efféle daloknak - értekezhetnénk hosszasan olyan, kicsit lejáratott jelenségekről, mint a közös éneklés összetartó ereje, az egyszerre oltalmazandó és oltalmazó hagyomány, de inkább tessék meghallgatni a muzsikát!

Ahhoz se kell atomtudósnak lenni, miért tanítanak a krajánoknak ilyesmit: a Dél-Afrikában, vagy éppen Palesztinában élő cseh leszármazottak nemzeti identitása bizony ilyen apróságokon is múlhat - engem leszámítva gyakorlatilag mindenki ismer néhány hagyományos cseh dalt, én meg igyekszem eltanulni...

Ebből a helyszíni tudósításból ha más nem is, az kiderül, hogy nem csak sörtúrára neveztem be Dobruškai nyári nyelvkurzusra hivatkozva...

További bizonyíték lapozás után, a képen a fialová třida látható!

Křivánek úr, a tábor vezetője tartott ma történelemből izgalmas előadást és a várakozásaimhoz képest jóval több szó esett a magyarsággal közös múltbéli dolgokról (perszonálunió, monarchia).

Azonban sosem fogom egészen zökkenőmentesen venni, hogy a csehek számára egyaránt létezik Uhersko és Mad'arsko - a kettő közti különbség leginkább méret szempontjából ragadható meg, vagyis az előbbi Nagy-Magyarország, a másik pedig ugyanennek a Bécsiszelet formájú miniatűr változata.

...azaz Nemzetek Estéje volt kedden, és lehetett izgulni, mennyire járatom le kishazánkat - aggódó Mindannyiotoknak jelentem alássan, a feladatot teljesítettem, és első cseh nyelven tartott monológom körülbelül 10 percesre sikerült. Kaptam hátbaveregetést érte bőven, pedig előtte nagyon nem úgy festett, hogy képes vagyok helyes, egész mondatokat kiizzadni csehül.

Újabb Uneszkó-gyöngyszemmel gazdagodtam tegnap, mikoris Litomyšlben jártunk, kastélynézőben főleg, de előtte beugrottunk még Lamberkbe is, ahol csipkét készítenek.

No, de vissza Litomyšl városába: Isten óvjon a népszerű turistahelyektől, ám meg kell hagyni, ahol ennyi kastély van (magára valamit is adó cseh városnak kell, hogy legyen), ott tudják, hogy is kell a kastély műfaját űzni. Közép-európai reneszánsz alapok, kicsiny privátszínház, émelyítő burzsujkodás, illetve személy szerint egy kis Veszedelmes viszonyok-beütés.